2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
G., egy 47 éves, elvált nőt pszichoterápiás kezelésbe vitték a "nem asszociális életmódot folytató" gyerekekkel való kapcsolatok nehézségei. G. nagyon nem tűri "utódait", dühösen kritizálja őket minden alkalommal. Az igazságosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy G. nagyon kritikus volt önmagával szemben, és túlzott igényeket támasztott az életével szemben.
Nem meglepő, hogy az elmúlt években a pszichoterápiás kezelés előtt G. számos pszichoszomatikus betegségben szenvedett. A leírt foglalkozás során, amely a terápia kezdeti szakaszában történt, G. bőbeszédű volt, sok panaszt tett, azonban szinte észre sem vette, hogy mi történik kapcsolatunkban.
A történet során nagyon kritikus volt velem szemben, elutasított minden általam javasolt kísérletet és bármilyen beavatkozást. Időről időre meglehetősen gúnyos volt, mérges megjegyzéseket tett a címemre. A leírt helyzet haragot ébresztett bennem, amellyel - tekintettel a G. iránti nagy szimpátiára és szánalomra - pillanatnyilag semmiféle módon nem lehetett fordulni. Így túsze lettem annak a folyamatnak, amikor megtapasztaltam, hogy megálltam. Az ülés következő helyzetében, G. közvetett agressziójával telítve, nem tudtam ellenállni, és impulzív módon, meglehetősen élesen tájékoztattam G. -t a haragomról.
Be kell vallanom, hogy beavatkozásom formailag nem volt túl korrekt, és nem járult hozzá a kapcsolat fenntartásához, hanem veszélyes volt abban az értelemben, hogy provokálja annak pusztulását. G. azonban úgy tett, mintha mi sem történt volna, és egyáltalán nem tört ki haragom. Egy ilyen intenzív reakcióm újabb megsemmisítése csak meglepni tudott. G. mind az életéről szóló történetben, mind a tényleges viselkedésében bizonyította, hogy nem képes közvetlenül és nyíltan kezelni az agressziót. Az ülés feszültség hátterében ért véget, és gyakorlatilag még mindig nem volt kapcsolat.
A következő találkozó a G -re jellemző közvetett agressziós reakciók bemutatásával kezdődött. Emlékeztettem őt az utolsó ülés eseményeire, és azt javasoltam, hogy beszéljen nyíltan a kapcsolatfelvételt kísérő tapasztalatokról. G. meglehetősen homályosan kezdett előterjeszteni néhány állítást a terápiás eljárással kapcsolatban, egyszer sem utalt az utolsó találkozó eseményeire.
Amikor megkértem, hogy nézzen rám (eddig tekintete az űrbe szegeződött mellettem), és hallgassa érzéseit, amelyek a kapcsolatunkban élnek, egy percre megállt, majd azt mondta: „Nagyon megsértődöm és félek tőled. H
valami teljesen új volt a hangjában, az arckifejezésében, valami nagyon megérintette a szívemet. Szavai erős benyomást tettek rám (a terápia során először) - egy csomó gördült a torkomhoz, sajnálatot és gyengédséget éreztem G. iránt. Hozzá fordulva azt mondtam: "Bocsáss meg, kérlek."
Reakcióját nehéz volt megjósolni - arca több percig tartó zokogásba húzódott. G. azonban mindvégig tartotta velem a kapcsolatot.
Miután kissé megnyugodott, azt mondta, hogy soha életében nem találkozott lelkiismeret -furdalással és megbocsátással. Ez az élmény egyszerűen ismeretlen volt számára. Világmodelljében nem volt helye a jognak, hogy tévedjen, engedje, hogy tévedjen, és ezért nincs helye a kifogásnak és a megbocsátásnak.
G. szerint egész életében a mezőnyben volt (amelynek létrehozásában természetesen ő maga segített), összeegyeztethetetlen minden botlási lehetőséggel. Sem a szülei, sem az emberei, sem ő maga nem tudtak bocsánatot kérni. Természetesen a kritikusság ilyen helyzetben az egyik leginkább hozzáférhető és ezért a legnépszerűbb kommunikációs forma volt a környező emberekkel.
A leírt foglalkozás végén G. elmondta, hogy nagyon hálás nekem a fontos tapasztalatért, amit kapott. A következő héten G.sikerült nyíltan beszélnem a legidősebb fiammal, és bocsánatot kérni tőle, amiért néha kibékíthetetlen vele, valamint azért, mert nem figyelt rá eléggé. A gyermekekkel való kapcsolat kezdett helyreállni.
Ezzel egy időben G. új, korábban ismeretlen erőforrásokat kezdett felfedezni benne, hobbija alakult ki, amelyről gyermekkora óta álmodott, de félt mások elítélésétől a sikertelenség lehetősége miatt. Jelentősen megnőtt az emberekkel való kapcsolattartásának minősége, valamint elégedettsége velük.
Ajánlott:
„El Kell Hagynod őt! Semmit Sem Tehetsz, Hogy Segíts Neki! " Van -e Joga A Terapeutának, Hogy Ne Folytassa A Pszichoterápiát. Eset A Gyakorlatból
Elmélkedve szakmánk toxicitásáról általában és különösen a nyilvános érintkezésről, emlékeztetek egy tanulságos esetre. Leír egy nem egészen tipikus szakmai problémát, amely ugyanazon atipikus megoldásnak felel meg. Mind a leírt probléma, mind annak megoldása ebben az esetben nem a pszichoterápia elmélete és módszertana, hanem a szakmai és személyi etika területén.
A Fátyolos Erőszak Története és A Határok Megtörése A Pszichoterápiában. Eset A Gyakorlatból
A leírni kívánt eset a levelező felügyelet helyzetét mutatja be. Terapeuta-Veronica, egy 32 éves nő, aki a határainak megsértésével szembesült a pszichoterápia során. Az ügyfél Robert, az ő éves, sikeres, jóképű, jól felépített férfi, egyedülálló, magas társadalmi státusszal rendelkezik.
"Halász Halász ", Vagy "terapeuta Problémája", Mint A Pszichoterápia Forrása: Eset A Gyakorlatból
Ez a matrica személyes találkozás esetét írja le, beleértve a felügyeletet, amely az egyik felügyeleti csoport alatt zajlott, a gestaltterapeuták hosszú távú szakmai képzési programjának részeként. J. terapeuta, egy 32 éves fiatal lány, egy vele egykorú Z.
Eset A Pszichoterápiás Gyakorlatból: A Pszichoterápia Során A Terapeuta Figyeljen Az életére?
Jelenleg egyedül nevel három gyermeket, és új férfival próbál kapcsolatokat építeni, amelyek szintén nem túl egyszerűek és hasonlóak az összes előzőhöz. Valójában ezeknek a kapcsolatoknak a tényleges szövődményei voltak az utolsó csepp a pohárban, ami arra késztette V.
Amit Befektetünk A Gyermekeinkkel Való Kapcsolatunkba. Valódi Eset A Gyakorlatból
A terapeuta elmagyarázta, mit követelnek a csoporttól. Általánosságban elmondható, hogy minden egyszerű volt - aki megbeszélni akarja a problémáját, egy pszichoterapeutával ül a kör közepén, és valójában vitatkozik, a többiek hallgatnak, majd megszólalnak.
