Tartozol Nekem Az életeddel

Videó: Tartozol Nekem Az életeddel

Videó: Tartozol Nekem Az életeddel
Videó: Torockó környékén nem csak ősszel láthatunk mesebeli helyeket. Kiránduljunk az őszi Völgyzugolyban 2024, Március
Tartozol Nekem Az életeddel
Tartozol Nekem Az életeddel
Anonim

„Szinte egész gyermekkoromban édesanyám mesélte, milyen nehéz volt velem” - mondta Vera sóhajtva, az irodám egyik karosszékében ülve, időnként a homlokát dörzsölve és a lábát rázva. - Nehéz volt a szülés. És ami van, az előrejelzések, hogy mennyire egészséges leszek, nem vigasztaltak.

Előttem egy gyönyörű és meglehetősen boldog 26 éves lány ült. Egy esős reggel jött, hogy megbeszélje, változtat -e a munkahelyén, vagy talán - csak festeni kell a haját, és minden elmúlik. Vera fáradt és depressziós volt, és nem értette, hogyan és miért.

Elég sikeres életet élt, házas volt, és melegen beszélt a férjével való kapcsolatáról. Emellett tekintélyt ért el a szakmában - a belsőépítészetben. Tetszett neki az élete, de nem tetszett neki az olykor indokolatlanul guruló és rágó érzés - depresszió, melankólia, nehézség …

A hit megszakadt, és vett még egy mély lélegzetet. Nyilvánvaló, hogy az emlékek erős érzéseket váltottak ki. Úgy döntöttem, hogy támogatom őt:

- Talán nem könnyű neked mindezt elmondani?

- Igen - helyeselt a lány -, nehéz.

Megváltoztatta a helyzetét, keresztbe tette a lábát, és egy kendőbe tekerte magát.

- De elárulom, még mindig ki akarom találni. - Elhallgatott, és folytatta. - Egész gyerekkoromban különböző diagnózisokat kaptam. Sokat, nem is emlékszem minden névre. Az orvosok nem választottak kifejezéseket, amikor azt mondták anyjuknak: „lehet, hogy a lánya nem tud járni”, „ó, milyen beteg gyermeke van!”. Nem emlékszem, ki mondta, és hogyan. Ezt csak a szavaiból tudom. Most már nem értem, miért kellett elmesélnie nekem mindezt …

- Bosszúsan beszélsz? - Megkérdeztem.

- Igen valószínűleg. Idegesít. Beszélj így egy kisgyerekkel!

Vera hajlamos volt az önvizsgálatra. A megismerés során észrevettem, hogy sok mindent egyedül próbál megérteni, különféle pszichológiai irodalmakat olvasva. Főleg a gyermeknevelésről. Érdekelte ez a téma. A lány zavartan mesélte el, hogy mennyi különbséget talált a könyvekben leírtakban ahhoz képest, amit gyermekkorában valóban megtapasztalt a családjában. És ezt nem lehetett felidegesíteni.

9PhPm6T7cTQ
9PhPm6T7cTQ

- Látod - kiáltotta, amikor elég közel értünk ahhoz, hogy „te” -re váltsunk -, én általában megtiltanám, hogy az ilyen emberek gyermeket vállaljanak, és az ilyen orvosok kezeljék őket! Borzasztó, szörnyű, állandóan azt hallgatni, hogyan gyötrődnek veled! Hogy egy nagy probléma vagy!

- Szóval maga egy nagy probléma? Megkérdeztem.

- Igen én. Baj vagyok …

Vera szeme nedves volt. Egy pillangó babára emlékeztetett, olyan finom, sálba csomagolva, mint a gubó, és ott rejtőzik …

- Ön megsértődött? - kérdeztem félénken.

- Nem ez a szó! - kiáltotta Vera, és könnyek csorogtak az arcán. - És azt is, nekem úgy tűnik, én vagyok a hibás mindenért. Mindenben! Hogy megszülettem, létezem, hogy annyi bajt okoztam … És most muszáj, muszáj, muszáj …

- Pontosan mit kell tenned?..

2dMyIZkn78g
2dMyIZkn78g

Vera zokogva kifújta a levegőt:

- Saját élet…

Az utcán sétáltam, már sötét volt, hűvös őszi szél fújt. A köpenyem hébe -hóba tágra nyílt, sálba tekertem magam. Hűvösebb lett. Arra gondoltam, hogy mennyi bűntudat hárulhat át egy gyermekre, ha nagyobb a baja, mint a szülei eredetileg várták. Mennyire helyezze őt dühbe, panaszokba és szemrehányásokba csomagolva. És a gyerek elviselheti? A bűntudat súlyossága egy olyan bűncselekményből, amelyet nem követett el. De amit jól kisajátított. Képes lesz -e együtt élni vele, és ha igen, hogyan?

- Az egész életemet rád vetem, te pedig …! - hányan idézték nekem ezt a mondatot, amelyet ő mondott ki valamikor gyermekkorában az egyik felnőtt. De valójában ez azt jelenti: - Nem gondoltam, hogy ennyi életemet fogom rád költeni. Ehhez most elviszem tőled a tiedet.

Ajánlott: