Tolerancia A Megaláztatással Szemben

Videó: Tolerancia A Megaláztatással Szemben

Videó: Tolerancia A Megaláztatással Szemben
Videó: Zéró tolerancia az Uberrel szemben 2024, Április
Tolerancia A Megaláztatással Szemben
Tolerancia A Megaláztatással Szemben
Anonim

A megaláztatással szembeni tolerancia az, amikor megaláznak, és ezt természetesnek és helyesnek tartom, vagyis belsőleg egyetértek ezzel, és már magamban folytatom a megaláztatás folyamatát.

Például valaki hízelgés nélkül azt mondta, hogyan töltöm a szabadidőmet. Az a személy, aki nem rendelkezik ezzel a toleranciával, felháborodik a "mi a dolgod?" Stílusban. A másik, aki toleráns, szégyent vagy bűntudatot érez, és még jobban erőlteti magát.

A tolerancia a konfliktusok és az elutasítás elkerülésére tett kísérlet eredményeként keletkezik, és pszichológiai védekezési módja egy új kívülről érkező támadásnak, vagyis a "Kényelmes leszek neked, és nem mondod el csúnya dolgok. " Vagyis inkább magam támadnám, mint hogy megcáfoljalak.

Egy gyenge kis ember számára a szülei megdöntése nem biztonságos cselekedet, olyan helyzetben, amikor egész élete a szülein múlik. Nem biztonságos visszavágni valaki ellen, akitől függ. Ezt használják a munkáltatók és a hatalmon lévők valójában csodával határos módon, valamint a házastársak, akiknek eltartottjai vannak gondozásukban. És persze a szülők. Ezt tulajdonképpen hatalommal való visszaélésnek nevezik.

De egy ilyen viselkedésmodell, vagyis az önmagához való hozzáállás meglehetősen funkcionális védelmi módként van rögzítve, és gyakran használják ott, ahol már nincs függőség. Például hogyan függjek egy barátomtól? Vagy hogyan függjek a házastársamtól, ha valójában el tudom látni magam? Vagy még inkább, mivel a nagymamámtól függök a bejáratnál?

A sebezhetőség közvetlenül a tolerancia jelenségéből fakad. Ha megtámadom magam, akkor bennem van a saját kisebbrendűségem örökké gyógyuló sebe, és ha valaki csak felemeli a hangját a címemben, nézzen ferdén - és ennyi, már halálosan meg vagyok sebesülve. Valójában egy ilyen helyzetben az ember nem magát védi, hanem a másikat a felháborodásától, mint az önmagával szembeni tiszteletlenségre adott reakciót. Nem magamnak ügyvéd, hanem másnak, aki gőgje magaslatáról támad rám. Általában ez a támadó nem kérte tőle, hogy indokolja és védje, ráadásul, ha elég agressziója van a támadáshoz, akkor védekezhet, a segítségetek nélkül. A fulladók megmentése maguknak a fulladóknak a feladata.

Megakadályozza, hogy megvédjem magam, mint általában, egy rossz tapasztalat, ahol felháborodásomat elnyomták a hatalmon lévők. Az ilyen tapasztalattal rendelkező személy pedig nem kockáztatja meg, hogy újra megvizsgálja, képes lesz-e megvédeni magát, vagy sem, vagy valahogy képzi önvédelmi képességét. Ehhez járul még az a meggyőződés, hogy tényleg unalmas szar vagyok. És itt érdemes emlékezni a két farkas példázatára. Ha "unalmas szar" nevű farkast etet, akkor nő.

Ajánlott: