A Cél Meghatározása

Videó: A Cél Meghatározása

Videó: A Cél Meghatározása
Videó: Napoleon Hill - A siker alapelvei - 1.A cél meghatározása 2024, Április
A Cél Meghatározása
A Cél Meghatározása
Anonim

Ma volt alkalmam részt venni a diákok tanulásra ösztönzéséről szóló vitában. És sok elmélet közül egyet hangoztattak, amin ebben a cikkben szeretnék elmélkedni, mivel átvihető az emberi tevékenység más területeire.

Ha kihagyjuk a hallgató motivációját alkotó összes többi elemet (tanulmányi csoport, tanár, egyetemi körülmények, barátok, család stb.), Akkor fontos, hogy az ember hogyan fogalmazza meg tevékenységének célját.

Ez az elmélet azon az elképzelésen alapul, hogy az emberi agy elég rosszul érzékeli az elvont terveket, és általában nem tud stratégiát alkotni a végső cél elérésére. Ez annak köszönhető, hogy képtelenek az absztrakciókat összetevőikre bontani, ahogy ezt bizonyos dolgokkal megtehetjük.

Például:

Gyakran hallani hallgatóktól azt a vágyat, hogy minőségi oktatásban részesüljenek annak érdekében, hogy a jövőben jó jövedelmük legyen. Ennek a célnak azonban nincs sajátossága - nem tudni, mit jelent a „jó jövedelem”, mennyiben a „jövő”, miért és milyen módon fogják ezt a pénzt keresni.

A határozatlan, elvont célokkal rendelkező személy természetesen gyorsan elveszíti motivációját, mert valójában semmilyen konkrét célja nem lesz. Ez azt jelenti, hogy nem lesz cselekvési terv.

Ezen elmélet szerint sokkal helyesebb és logikusabb lenne ezt a vágyat a következőképpen összeállítani:

„Célom: az egyetem elvégzése utáni„ x”évben havi fizetés az„ y”dollár körüli. Ehhez a következőkre van szükségem: "a" ismeretek és készségek megszerzése és a "c" roboton való elhelyezkedés.

Elég világos cselekvési terv birtokában az agy sokkal könnyebben tudja megbecsülni a kitűzött cél eléréséhez szükséges energiafelhasználás mértékét. Egy személy ellenőrizheti az út során elért szakaszok számát, és így megőrizheti motivációját.

Természetesen ez a "technika" nem csak valami anyagra, például pénzre alkalmazható, hanem az emberi tevékenység más területeire is, mint például: önmegvalósítás (találd meg magad), társas kapcsolatok (találd meg a szerelmedet), kreativitás (valami újat létrehozni) és így tovább. Véleményem szerint a fő probléma az ilyen célok meghatározása, mivel ez szigorúan egyéni, és változhat az ember életének időszakától függően, és néha egyszerűen lehetetlen kellően mély önvizsgálat és önismeret nélkül. Elméletileg egy pszichológus segíthet ebben.

Hogy tetszik ez az elmélet? Hallottad már? És szerinted mi a fontosabb "motiváció" vagy "szervezet"?

Ha kihagyjuk a hallgató motivációját alkotó összes többi elemet (tanulmányi csoport, tanár, egyetemi körülmények, barátok, család stb.), Akkor fontos, hogy az ember hogyan fogalmazza meg tevékenységének célját.

Ez az elmélet azon az elképzelésen alapul, hogy az emberi agy elég rosszul érzékeli az elvont terveket, és általában nem tud stratégiát alkotni a végső cél elérésére. Ez annak köszönhető, hogy képtelenek az absztrakciókat összetevőikre bontani, ahogy ezt bizonyos dolgokkal megtehetjük.

Például:

Gyakran hallani a diákoktól a vágyat, hogy minőségi oktatásban részesüljenek annak érdekében, hogy a jövőben jó jövedelmük legyen. Ennek a célnak azonban nincs sajátossága - nem tudni, mit jelent a „jó jövedelem”, mennyiben a „jövő”, miért és milyen módon fogják ezt a pénzt keresni.

A határozatlan, elvont célokkal rendelkező személy természetesen gyorsan elveszíti motivációját, mert valójában semmilyen konkrét célja nem lesz. Ez azt jelenti, hogy nem lesz cselekvési terv.

Ezen elmélet szerint sokkal helyesebb és logikusabb lenne ezt a vágyat a következőképpen összeállítani:

„Célom: az egyetem elvégzése utáni„ x”évben havi fizetéssel rendelkezni„ y”dollár környékén. Ehhez a következőkre van szükségem: "a" ismeretek és készségek megszerzése és a "c" roboton való elhelyezkedés.

Elég világos cselekvési terv birtokában az agy sokkal könnyebben tudja megbecsülni a kitűzött cél eléréséhez szükséges energiafelhasználás mértékét. Egy személy ellenőrizheti az út során elért szakaszok számát, és így megőrizheti motivációját.

Természetesen ez a "technika" nem csak valami anyagra, például pénzre alkalmazható, hanem az emberi tevékenység más területeire is, mint például: önmegvalósítás (találd meg magad), társas kapcsolatok (találd meg a szerelmedet), kreativitás (valami újat létrehozni) és így tovább. Véleményem szerint a fő probléma az ilyen célok meghatározása, mivel ez szigorúan egyéni, és változhat az ember életének időszakától függően, és néha egyszerűen lehetetlen kellően mély önvizsgálat és önismeret nélkül. Elméletileg egy pszichológus segíthet ebben.

Hogy tetszik ez az elmélet? Hallottad már? És szerinted mi a fontosabb "motiváció" vagy "szervezet"?

Ajánlott: