Meditáció és érzelem

2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38

„Az igazi felszabadulás nem a fájdalmas érzések megszépítéséből vagy elfojtásából származik, hanem csak abból, hogy teljes mértékben megtapasztaljuk őket.” - Carl Jung, hogy behatoljon, ahol és amikor csak akar, miközben nyitott marad az univerzum tökéletessége felé.” - Jack Kornfield Dióhéjban: A meditáció segít különböző érzelmi állapotokkal dolgozni, és sokkal teljesebben és fényesebben átélni azokat. De kezdetben, mint minden törekvésben, némi erőfeszítést kell tenni.

Az érzelmek modern elmélete az érzelmeket adaptívnak tekinti abban az értelemben, hogy a nehéz helyzetek gyors és automatikus értékelése révén információt szolgáltatnak a testnek. Az érzelmek olyan fiziológiai változásokat idéznek elő, amelyek elősegítik a túlélést, és olyan cselekvésekhez vezetnek, amelyek kielégítik a fontos igényeket és növelik a jólétet. Az érzelmek jelenlegi elméletei a pszichoterápia modelljeiből és az érzelmi orientált terápia (EFT) során felmerülő érzelmi folyamatok kutatásából származnak. Míg az EFT a pszichoterápia elmélete, az érzelmek mögöttes elmélete jól megfogalmazott, és az érzelem korai elméleteire támaszkodik, beleértve a változáselméleteket is. Ezzel a modellel összhangban az érzelmek jelzésként is szolgálnak arra, hogy tájékoztassák a testet a kielégítetlen szükségletek felmerüléséről vagy a test belső késztetései és a külső valóság közötti eltérésről.

A modern elméletek azt sugallják, hogy az érzelem magában foglalja a tapasztalati, viselkedési és fiziológiai válaszok összehangolását, az úgynevezett koherenciát annak érdekében, hogy a szervezet megfelelően reagáljon a környezeti problémákra. Egyes teoretikusok azt sugallják, hogy az én hajlamos a belső koherenciára, ezért a negatív érzelmi reakciók vagy rosszul alkalmazkodó érzelmek megkövetelik az én „engedélyét” a koherencia elérése érdekében.

A tapasztalat olyan aspektusai, amelyek megfogalmazhatatlanok vagy tudattalanok, integrációt igényelnek a koherens önérzet kialakításához. Ezért az egészséges és alkalmazkodó működés magában foglalja a tapasztalatok tudatosítását és e tapasztalatok különböző aspektusainak szintézisét.

A különböző érzelmeknek különböző funkcióik vannak, és alapvető típusokba rendezhetők. Elég népszerű tipológia ezek elsődlegesek és másodlagosak (meta-érzelmek). Az elsődleges érzelmek a jelen pillanat „tiszta” érzelmei, reakció a közvetlen jelenre. A meta-érzelmek például a szorongás miatti szorongás (a pánikrohamok gömbje), a dühünktől és ingerültségünktől való félelem és hasonló állapotok, amelyek meglehetősen sok helyet foglalnak el mindennapi életünkben. Az alkalmazkodóképesség minden érzelem fontos jellemzője. Az alkalmazkodóképesség az érzelem azon tulajdonsága, hogy konstruktívan vagy destruktívan befolyásolja önmagát és a környezetet rövid vagy hosszú távon.

Meditáció és érzelem … A mindfulness meditáció célja, hogy a tudatosságot és a figyelmet a gondolatokra, érzésekre és érzésekre kiterjessze, nem ítélkező, nyitott és kíváncsi hozzáállással. Ebből a szempontból nagyon fontos az érzelmek mély tiszteletének ápolása annak érdekében, hogy megértsük azok tulajdonságait és rejtett jelentését. Bármilyen érzelmet vagy lelkiállapotot a tudatosság tárgyának tekintünk, oly módon, hogy a harag, a szomorúság vagy a szégyen egyaránt elfogadható és hasznos felfedezésre, valamint az öröm, az izgalom vagy a nyugalom. A kellemes érzelmekre való törekvés és a kellemetlen érzelmek elkerülésének természetes tendenciája az egyenlőbb élmények stabilabb, elfogadóbb áramlásának állapotává alakul.

A modern kutatások megvizsgálták az érzelmek szabályozásának szintjét a meditációs gyakorlat során, amikor különféle érzelmi ingereknek vannak kitéve. A tudósok megállapították, hogy a kezdő és tapasztalt meditátorok csökkentek az erős érzelmek értékelésében. A gyakorlók elfogadhatták és átélhették az érzelmeket anélkül, hogy részt vennének a tartalmukról kibontakozó gondolatokban. Hasonlóképpen, egy másik tanulmány megállapította, hogy a tapasztalt meditációs gyakorlók kevesebb szenvedésről számoltak be fájdalmas ingerekkel szemben. A meditáció során (összehasonlítva a kontrollcsoporttal) a gyakorlók tisztában voltak a fájdalom intenzitásával és az érzékszervi tapasztalatok kognitív feldolgozásának csökkenésével. Ezeknek a kognitív folyamatoknak a hanyatlását feltételezték a nagyobb interoceptív és szomatikus tudatossággal. A tudósok azzal érvelnek, hogy ha nem ítélkező állásponton keresztül az érzékszervi tapasztalatokra irányítják a figyelmet, az emberek elszakadhatnak a negatív gondolkodástól, az ismétlődő gondolkodástól vagy a ruminációktól, amelyek hangulatzavarokhoz vezethetnek.

Nagyon fontos az érzelmek mély tiszteletének ápolása annak érdekében, hogy megértsük azok tulajdonságait és rejtett jelentését.

Magát a meditációt úgy kell tekinteni érzelemszabályozó stratégiakülönbözik más kognitív stratégiáktól, mint a túlértékelés, a figyelemelterelés és az elfojtás. Úgy tűnik, hogy a meditáció csökkenti a reaktivitást, és hosszú távú hatásai vannak a gondolatokhoz, a belső élményekhez és az értelmezésekhez való hozzáállás megváltozásának eredményeként, nem pedig az ilyen tapasztalatok megváltoztatásának kísérletei miatt.

Egy másik mechanizmus, amellyel az éberség javítja az érzelemszabályozást, az érzelmek differenciálása, amely arra utal, hogy képesek vagyunk az érzelmeket (szomorúság, félelem, harag, szégyen stb.) Külön tárgyként megkülönböztetni.

A szomatikus visszacsatolás elméletei azt sugallták, hogy a testi válaszok egyediek lehetnek minden érzelemre, és hogy az érzelmeket a szomatikus tevékenység jellegzetes mintái különböztethetik meg. Ennélfogva előfordulhat, hogy a testi változások meghatározott sorozata a szomorúság, más a harag, más a félelem stb.