2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
A pozitív pszichoterápiában a metaforákat és példázatokat aktívan használják. Nemrég találkoztam ezzel a csodálatos történettel, amely véleményem szerint terápiás hatással bír. Ajánlom olvasásra! „Leült mellém sorba egy terapeutahoz. A sor lassan húzódott, nem lehetett olvasni a sötét folyosón, már kimerült voltam, így amikor felém fordult, még el is örültem.
- Régóta vársz?
- Sokáig - válaszoltam. - Már második órája ülök.
- Nem vagy szelvényen?
- A szelvény szerint - válaszoltam szomorúan. - Csak itt állandóan átugorják a sort.
- Ne engedje be - javasolta.
- Nincs erőm vitatkozni velük - ismertem be. - És így alig húztam magam ide.
Alaposan rám nézett, és együttérzően megkérdezte:
- Donor?
- Miért "donor"? - Meglepődtem. - Nem, nem vagyok donor …
- Donor donor! Látom…
- Nem! Először és utoljára adtam vért az intézetben, a donor napján. Elájult - és ennyi, soha többé.
- Gyakran elájul egyáltalán?
- Nem … Nos, néha előfordul. Csak sűrűn zuhanok. Sétált, sétált, és hirtelen elesett. Vagy zsámolyból. Vagy aludni. Így hazamentem, megláttam a kanapét - és azonnal leestem.
- Nem csoda. Szinte semmi vitalitásod nem maradt. Az edény üres.
- Ki van elpusztítva?
- Az életerő edénye - magyarázta türelmesen.
Most alaposan ránéztem. Aranyos volt, de kicsit furcsa. Látszólag fiatal, nem több, mint harminc éves, de szeme! Ezek voltak a bölcs teknős Tortilla szemei, ahonnan még fény is előbukkant, és annyi megértés és annyi együttérzés fröcskölt bennük, hogy csak kábulatba estem.
- Gyakran betegszik meg? - kérdezte.
- Nem, mi vagy! Ritkán vagyok beteg. Nagyon erős vagyok. Nem úgy nézel ki, hogy sovány vagyok.
- Rossz - lédús - mondta külön. - Hallgass jól! A „sovány gyümölcslevek” alkotmányod középpontjában állnak. A szüleiddel nem túl jó a kapcsolat?
- Nem igazán - ismertem be. - Alig emlékszem apámra, már rég nem él velünk. De anyámmal … még mindig baba vagyok neki, mindig megtanít arra, hogy a szabályai szerint éljek, és követel, követel, követel valamit …
- És te?
- Ha lesz erőm, visszavágok. És amikor nem, csak sírok.
- És könnyebb lesz neked?
- Nos, egy kicsit. A következő botrányig. Ne gondolja, ez nem mindennap van így. Egyszer vagy kétszer egy héten. Nos, néha három.
- Próbáltál már nem adni neki energiát?
- Milyen energia? Hogyan ne adjunk? - Nem értettem.
- Nézz ide. Anya botrányt provokál. Bekapcsolod. Vegye figyelembe a "bekapcsolás" szót! Mint egy elektromos készülék. És anya elkezd táplálkozni az energiáddal. És amikor a botránynak vége, ő jól érzi magát, de te rosszul. Így?
- Oké - ismertem be. „De mit tehetek ellene?
- Ne kapcsolja be - tanácsolta. - Nincs más út.
- De hogyan nem lehet bekapcsolni, ha áttör? - Aggódtam. - Úgy ismer engem, mint egy pelyhes, minden fájdalompontom!
- Csaknem … A fájdalompontok olyanok, mint a gombok. Megnyomtam a gombot - bekapcsolta. És amikor "áttör", akkor energiaszivárgás következik be! Így van ez a fizika iskolájában is.
- Igen, emlékszem, valami ilyesmit tanítottak …
- És a fizika törvényei egyébként minden testre közösek. És az emberek számára is. Csak az Élet Iskolájában gyakran szegények és kishitűek vagyunk.
- Hogyan hagyhatja ki az Élet Iskoláját?
- Nagyon egyszerű! Az élet leckét ad, de nem akarod tanítani. És menekülsz!
- Ha! Bárcsak elmenekülhetnék. De valami nem sikerül.
- És előfordul. Amíg nem fejezed be a leckét, újra és újra kalapálni fogod. Az élet jó tanár. Mindig 100% -os tanulmányi sikert ér el!
- Nincs erőm leülni ezekre az órákra. Látod, még az orvoshoz is kellett mennem. Alig tudom mozgatni a lábaimat.
- Nálad mindig így van?
- Hát nem. Néha. Ez az utolsó hét - minden ilyen.
- Mi történt ezen a héten?
- Igen, a legérdekesebb az, hogy semmi különös! A szokásos rutin.
- Nos, mesélj a rutinról. Ha nem bánod.
- De mit kell sajnálni? Mondom, hogy hülyeség az egész. Nos, beszéltem anyámmal párszor. Minden a megszokott módon. Munka - nincs túlterhelés. Egyszer dörömböltem a műszakos dolgozóval, de nem sokat. Esténként nem erőlködtem, csak lógtam a telefonon, segítettem rendezni a helyzetet. És úgy érzem, mintha egész héten szántottak volna rám!
- Nos, talán, és szántott, de nem vette észre. Mit keresett ott telefonon?
- Ó, ez baromság. Egy barátjának problémái vannak, beszélnie kell. Most adtam neki egy nagy mellényt.
- Megszólalt?
- Hát igen, valószínűleg. Minden este másfél órán keresztül - bárki beszélhet.
- És te?
- Mi vagyok én?
- Megszólalt?
- Nem, hallgattam rá! Nos, vigasztalt, támogatott, okos tanácsokat adott. És én magam nem panaszkodtam neki, most nem áll rajtam, elege van a saját problémáiból.
- Nos, elárulom: nem nagy mellényként, hanem tartályként szolgált. Minden negativitását beléd öntötte, és cserébe te küldted neki pozitív energiáidat tanácsok és támogatás formájában. És ők maguk egyáltalán nem rakodtak ki!
- De a barátoknak támogatniuk kell egymást!
- Így van: "egymást." És "egyoldalú" barátságot kapsz. Az övé vagy, de ő nem te.
- Nos, nem tudom … Nos, most megtagadja a segítségét? De barátok vagyunk!
- Barátok vagytok vele. És ő használ téged. Akár hiszi, akár nem, nézze meg. Kezdje azzal az első szóval, amikor elmondja neki a problémáit, és nézze meg, mi történik. Meg fogsz lepődni, mennyire energiahatékony ez a módszer.
- Igen, tudod, jó lenne … Több energia értelmében.
- Mondd jól. És maga pazarolja el!
- De nem gondoltam! Ilyen és ilyen szempontból … Bár csak most mondtad - és valójában az is biztos. Beszélek vele - és mintha a kocsikat felpakolták volna.
- Ő töltötte fel. És te vállaltad a problémák terhét. Szükséged van rá?
- Nem, persze … Miért kellene? Vannak saját problémáim a tető felett.
- Kik ők?
- Igen, más. Például férj. Korábbi. Szeretem őt - nos, pusztán emberi módon. Talán több. És más családja van. És ott nem minden jó. A lány megbabonázta. És sajnálom őt, jó! És mégis, kedves kis ember …
- Örömöt okoznak ezek az élmények?
- Mit csinálsz! Micsoda öröm ??? Folyamatos gyötrelem. Még mindig gondolkodom, azon gondolkodom, hogyan segítsek neki, de nem tudom …
- Hány éves a férje?
- Kicsit idősebb nálam. De ez nem fontos!
- Fontos. Egy felnőtt képes önállóan megoldani saját problémáit. Ha akarja, persze. És ha nem szokta továbbadni őket másoknak. Kommunikálsz vele?
- Igen, persze! Jön meglátogatni a gyerekeket. Majd beszélünk. Panaszkodj, milyen rosszul van ott.
- És sajnálod őt. Igen?
- Hát persze, sajnálom! A szív vérzik. Rosszul érzi magát …
- És ezért jó vagy.
- Nem, én is rosszul érzem magam.
- Akkor gondold meg magad: hogyan segíthetsz neki? A "rossz" -hoz tegye hozzá a "rosszat"?
- Nem! Nem! Odaadok neki valamit, ami nincs abban a családban. Megértés … Támogatás … Melegség …
- De cserébe?
- Nem tudom. Hála, gondolom?
- Nos, igen. Megköszöni és elhozza a családnak, amit adtál neki. Mert ott követelik, de nincs elég saját melegségéből. Aztán elveszi tőled. Tudod, miért vagy kimerült?
- Nem, csak elmegyek a terapeutahoz ezzel kapcsolatban. Hogy ő mondhassa.
- Nem mond neked semmit. A terapeuta kezeli a tüneteket. Nos, vitaminokat ír fel, esetleg masszázst. És ez az! És az okok, az okok megmaradnak!
- Milyen okok miatt?
- Nem szereted magad. Próbálsz szeretni másokat anélkül, hogy először magadat szereted. És ez olyan energiaigényes! Szóval kiborultnak érzed magad.
- És mit kell tenni?
- Azt tanácsolom, nézzen szembe önmagával. És gondolja át, hogy a legjobbat kell nyújtania, hogy mások jól érezzék magukat. És az életerő rovására. Dobd el őket! Ne legyen donor. Legalábbis ideiglenesen! És kezdje el szeretni önmagát, kényeztesse magát, táplálja magát. Aztán egy idő után megtölti és ragyog. Mint egy izzó! A tűk világítani fognak. És a szív tele lesz melegséggel. Meglátod!
Inspirálva beszélt, a szeme égett, és azt gondoltam - milyen érdekes ember! Olyan okos lány! Kíváncsi vagyok, ki dolgozik az életben?
- Hát taníts meg, hogyan kell élni, és maga is beteg! - hirtelen rájöttem.
- Nem, nem vagyok beteg. Elektromos vagyok. Csak ebédelek. Mellesleg ennek már vége. Van egy társ, aki létrával sétál, most kicseréljük az izzókat! Viszlát, és jó egészséget nektek! Lélek - először is. És ne legyen donor!
Maradtam tátott szájjal, és figyeltem, ahogy az ismerősöm felugrik, és csatlakozik az idősebb férfihoz, aki valóban lépcsősorral ment végig a folyosón. Istenem, hogyan nem vettem észre azonnal, hogy kék egyenruhás öltöny van rajta? Valószínűleg a szeme miatt - alig vettem le a szemem róluk.
És furcsa melegséget éreztem a mellkasomban, mintha valami ömlött volna bele, olyan kellemes és élénkítő. Még azt is éreztem, hogy erőm visszatér hozzám. „A fizika törvényei egyébként minden testre közösek. És az emberek számára is - mondta nekem. Hirtelen tisztán eszembe jutott, hogy egy fizikaórán egy kísérletet mutattak meg nekünk a kommunikáló edényekkel. Ha az egyikhez vizet adunk, akkor a másikban is emelkedik a szint. És fordítva. Valószínűleg, amíg kommunikáltunk, ez a furcsa villanyszerelő megosztott valamit, ami benne volt - az életenergiát, itt! És nőtt a szintem. Vagyis nekem adta, én pedig elvettem.
Felpattantam és rohantam a folyosón, utolérve a villanyszerelőt.
- Várjon! Mi ez? Ön is donor?
- Donor - mosolygott. - Csak én, veled ellentétben, önként osztom meg az energiát, mert bőségesen megvan!
- Miért van belőle sok? Van valami titok?
- Van. Nagyon egyszerű. Soha ne hagyja magát a fenékig szívni a gombok megnyomásával, és soha ne avatkozzon bele olyan dolgokba, amelyek nem irányíthatók. Ez minden!
És ő és társa valamiféle irodává változott - hogy fényt adjon az embereknek. És elgondolkodva mentem vissza a folyosón, az út mentén azt gondolva, hogy még mindig donor szeretnék lenni. Csak először fogom aláaknázni a Szeretetet, hogy életerőforrásom tele legyen. És mindenképpen megtanulok fényt juttatni az emberekhez - akárcsak ez a csodálatos villanyszerelő Tortilla teknősének bölcs szemével."
Ajánlott:
Hová Kerül A Létfontosságú Energia, és Honnan Szerezzen Forrásokat?
Vannak tervek, célok, tudás, hogyan. De sajnos jelenleg nincs erő az életben bekövetkező változások megtestesítésére. Fizikai fáradtság, gyakori betegségek, depressziós depressziós hangulat, zárkózott életmód, nem hajlandó cselekedni és fontos dolgokat elkezdeni, de mit kell ott kezdeni, nehéz megbirkózni a meglévőkkel … hová megy az energia?
Nem Akarlak Többé. Hová Megy A Szexuális Vágy?
Van egy vélemény, hogy minden férfi szexuálisan el van foglalva, és csak nekik van erre szükségük állandóan. De sajnos, amikor egy házaspár az esküvő után több évig egy fedél alatt él, gyakran előfordul, hogy az egyik partner, aki végül kerülni kezdi az intim kapcsolatokat, férfivá válik.
Hova Megy A Pénz (ők Is életenergia)
Marx elvtárs olyan igazságtalanságot látott a világban, mint az áruk egyenlőtlen elosztását. Pontosabban - anyag. Konkrétan a pénz. De a világ nem lehet igazságtalan, minden meglepően harmonikus benne. Elég pénz van ezen a világon mind a céljaim, mind a bolygón születettek szükségleteihez.
Hová Megy A Gyermekkor?
Felelősek vagyunk ezekért akit nem engedtek ki időben … Jó fiúk és lányok akik nem éltek át tizenéves lázadást, továbbra is ebben a közelben kép életem végéig … Az ügyfeleim tényleges pszichológiai problémáival (függő kapcsolatok, gyenge pszichológiai határok, mérgező bűntudat, stb.
Erőforrás állapot Vagy Hová Megy Az Energia
Az erőforrások divatos szó. A lehető leegyszerűsítés érdekében az energia teszi lehetővé a kívánt eredmény elérését. Befektetünk valamit - szavakat, tetteket, időt, erőfeszítést, és ennek megfelelően kapunk valamit. A jó érdekében igyekszünk elérni, amit akarunk.
