2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
Amikor az első gyermekem megszületett, ahogy egy buzgó, de fiatal anyához illik, összeszedtem egy csomó könyvet a csecsemőkről való gondoskodásról és a progresszív nevelési módszerek sokféleségéről - hogy a gyermekem zseniális legyen, a boldogság mellett pedig nagy szükségem volt a tekintélyre. tanács. Sajnos gyorsan világossá vált, hogy a könyvek többségét nem érdekli különösebben az agyfejlődés biológiai alapjának magyarázata. Próbáljuk kitalálni, mit tud ma az agy tudománya, és hogyan használja fel a modern pedagógia ezeket az ismereteket.
Az agy és fejlődése
Ami érdekes az agy fejlődésében, és amit valójában megfigyelni fogunk az ilyen fejlődés minden szakaszában, az a genetikailag előre meghatározott tényezők és a környezeti tényezők grandiózus kölcsönhatása, amelyek az emberi fejlődés esetén az a társadalmi környezet.
Embrionális fejlődés
Az emberi embrióban az agy elkezd kialakulni az ektoderma embrionális szövetéből. Már a méhen belüli fejlődés 16. napján megkülönböztethető az úgynevezett neuronális lemez, amely a következő napokban barázdát képez, amelynek felső szélei együtt nőnek és csövet képeznek. Ez a folyamat számos gén összetett, összehangolt munkájának eredménye, és bizonyos jelzőanyagok, különösen a folsav jelenlététől függ. Ennek a vitaminnak a hiánya a terhesség alatt az idegcső bezáródásához vezet, ami súlyos rendellenességekhez vezet a gyermek agyának fejlődésében.
Amikor az idegcső zárva van, az agy három fő régiója alakul ki az elülső végén: az elülső, a középső és a hátsó. A fejlődés hetedik hetében ezek a régiók ismét megosztottak, és ezt a folyamatot encephalizációnak nevezik. Ez a folyamat maga az agy fejlődésének hivatalos kezdete. A magzati agy növekedési üteme elképesztő: percenként 250 000 új neuron keletkezik! Millió kapcsolat jön létre közöttük! Minden cellának saját helye van, minden kapcsolat szépen szervezett. Nincs helye az önkénynek és a véletlennek.
A magzat különböző érzékeket fejleszt. Hepper Péter bőven ír erről a „Kezdeteink feloldása” című cikkében:
Megjelenik az első érintési reakció - tapintási érzékenység. A nyolcadik héten a magzat reagál az ajkak és az arcok megérintésére. A 14. héten a magzat reagál a test más részeinek érintésére. Az íz alakul ki legközelebb - már a 12. héten a magzat magzatvizet érez, és reagálhat az anya étrendjére. A magzat az élet 22-24 hetében reagál a hangra. Eleinte alacsony tartományú hangokat fog el, de fokozatosan bővül a tartomány, és már születése előtt a magzat felismeri a különböző hangokat, sőt megkülönbözteti az egyes hangokat. A méh környezete, ahol a magzat fejlődik, meglehetősen zajos: itt a szív dobog, a folyadékáramlás és a perisztaltika zajt ad, különféle hangok jönnek a külső környezetből, bár tompítják az anya szövetei, azonban - érdekes módon - a tartomány az emberi hang 125–250 Hz-es frekvenciája gyengén tompított … Következésképpen a magzati hangkörnyezet nagy részét külső beszélgetések alkotják.
A fájdalomra adott reakció különös figyelmet fordít a kutatókra. Nehéz megállapítani, hogy a magzat érez -e fájdalmat - a fájdalom nagyrészt szubjektív jelenség. A fájdalmas ingerekre adott eszméletlen válasz azonban a fejlődés 24-26 hetében kezdődik, amikor először kialakul a neuronális válaszút. Attól a pillanattól kezdve, hogy az első érzékszervek kifejlődnek, az információ áramlani kezd belőlük az agyba, ami önmagában is ugyanazon agy fejlődésének tényezőjeként hat, és tanuláshoz vezet.
Felmerül a kérdés, mennyire fontosak az így megszerzett információk, és képesek vagyunk -e bizonyos módon befolyásolni a magzatot, ösztönözve az agyat a tanulás fejlesztésére és elősegítésére?
A gyümölcs megtanulja felismerni az ízét és a szagát. Például, ha egy anya terhesség alatt fokhagymát fogyaszt, az újszülött csecsemő kevésbé idegenkedik a fokhagyma szagától, mint egy csecsemő, akinek az anyja nem evett fokhagymát. Az újszülöttek szintén az anyaméhben hallott zenét részesítik előnyben az először hallott zenével szemben. Mindezt a tudomány már megállapította. De még mindig nem világos, hogy a prenatális tanulás jelenségének van -e tartós hatása. Ismeretes, hogy a megerősítés híján bizonyos művek "zenei ízlése" már három hét alatt eltűnik. Azonban a magzat "tanulási" képessége arra késztet néhány embert, hogy azt gondolja, hogy a magzati agy fejlődését egy prenatális stimulációs program aktiválhatja. Erről azonban nincs szilárd tudományos kutatás.
Újszülött agy
Születéskor a baba agyában gyakorlatilag minden szükséges idegsejt megtalálható. De az agy továbbra is aktívan növekszik, és a következő két évben eléri a felnőtt agy méretének 80% -át. Mi történik ebben a két -három évben?
Az agytömeg fő növekedése a gliasejtek miatt következik be, amelyek 50 -szer többek, mint a neuronok. A gliasejtek nem továbbítanak idegimpulzusokat, ahogy az idegsejtek, ezek biztosítják az idegsejtek létfontosságú tevékenységét: némelyikük tápanyagokkal látja el, mások megemésztik és elpusztítják az elhalt idegsejteket, vagy fizikailag bizonyos helyzetben tartják az idegsejteket, mielinhüvelyt képeznek.
A születés pillanatától kezdve hatalmas mennyiségű jel érkezik minden érzékszervből a baba agyába. A csecsemő agya nyitottabb a tapasztalatok modellező keze felé, mint az ember életében bármikor. A környezet igényeinek megfelelően az agy önmagát faragja.
Látás és az agy
A vizuális kéreg kialakulásának sajátosságainak megértése David Hubel és Thorsten Wiesel jól ismert kísérleteivel kezdődött a múlt század 60-as éveiben. Bebizonyították, hogy ha a kiscicák ideiglenesen lehunyják az egyik szemet az agy fejlődésének egy bizonyos kritikus időszakában, akkor nem jön létre bizonyos kapcsolat az agyban. Még akkor is, ha a látás helyreáll, a jellegzetes binokuláris látás még mindig nem alakul ki.
Ez a felfedezés új korszakot kezdett a fejlődés kritikus korszakainak szerepének megértésében és a megfelelő inger jelenlétének fontosságában. 1981 -ben a kutatók Nobel -díjat kaptak ezért a felfedezésért, most pedig agyunkkal és látásunkkal játszhatunk David Hubel itt található oldalán.
Az, amit a cicákkal végeztek, nyilvánvalóan nem humánus az emberekben való szaporodáshoz. De ezek a kísérletek lehetővé teszik a tudás bizonyos mértékű extrapolálását, és ezáltal megértik az emberi agy fejlődésének jellemzőit. Vannak példák a gyermekek veleszületett szürkehályogára is, ami azt jelzi, hogy az embereknek is vannak olyan kritikus időszakai az agy fejlődésében, amelyek bizonyos külső vizuális ingereket igényelnek az agy helyes fejlődéséhez. Mit lehet tudni az újszülött látásáról? (ne legyen lusta követni a linket, és egy baba szemével látni a világot)
Egy újszülött gyermek 40 -szer kevesebbet lát külön, mint egy felnőtt. Figyelve és szemlélődve a gyermek agya megtanulja elemezni a képet, és két hónap alatt képes megkülönböztetni az elsődleges színeket, és a kép tisztább lesz. Három hónapos korban minőségi változások következnek be, a látókéreg az agyban képződik, a kép közel lesz ahhoz, ahogy egy felnőtt később látni fogja. Hat hónap elteltével a gyermek már képes különbséget tenni az egyes részletek között, és csak 9 -szer rosszabbul lát, mint egy felnőtt. A látókéreg teljesen kialakult a 4. életévben.
Első három év
Teljesen logikus feltételezni, hogy egy ilyen kritikus időszak nemcsak a látókéreg fejlődését érinti. Már senki sem tagadja azt a nyilvánvaló tényt, hogy az élet első három évében az agy kialakulásának legfontosabb szakaszai zajlanak. Komoly megerősítésként szolgálhat a kórházi jelenség, amelyet Spitz írt le 1945 -ben. Olyan tünetekről beszélünk, amelyek a gyermekeknél az első életévben alakulnak ki, egészségügyi intézményekben nevelkedtek, ideálisak az orvosi és higiéniai ellátás szempontjából, de a szülők távollétében. Az élet harmadik hónapjától fizikai és mentális állapotuk romlott. A gyermekek depresszióban szenvedtek, passzívak voltak, gátoltak a mozgásban, gyenge arckifejezéssel és gyenge vizuális koordinációval, sőt általában a nem halálos betegségek gyakran végzetes következményekkel jártak. A második életévtől kezdve megjelentek a testi és szellemi retardáció jelei: a gyerekek nem tudtak ülni, járni vagy beszélni. A hosszan tartó kórházi kezelés következményei hosszú távúak és gyakran visszafordíthatatlanok. Ma leírják a családi kórházi kezelés jelenségét is, amely a gyermekeknél alakul ki az anya érzelmi hidegségének hátterében. Azt azonban jelenleg nem tudni, hogy pontosan mi történik a gyermek agyában.
Az a tény, hogy ez az első három életév egyértelműen kritikus fontosságú a gyermek agyának fejlődése szempontjából, további kutatásokat indított el, és a pedagógusok és a döntéshozók erőteljes kampányt folytatnak a gyermek agyának stimulálása érdekében az első három életévben. Az egész abból a kijelentésből indult ki, hogy nyilvánvalóan az agy nullától három évig alakul ki, utána már késő valamit tenni. Amerikában kormányfinanszírozással indult az Én vagyok a gyermeked és a jobb agyak a babákért kampány. Az eredmény egy hegynyi könyv, szülői tanterv és sajtócikk. E programok fő üzenete a következőképpen fogalmazható meg: mivel a neurofiziológusok munkáiból már tudjuk, hogy a neuronális kapcsolatok külső ingerek hatására és teljesen az első három évben jönnek létre, akkor ezt a környezetet a lehető legaktívabban meg kell erősíteni., és ennek megfelelően aktiválni kell az újszülött agyának mentális stimulációját. Ezt a megközelítést nevezik tudományos alapú gazdagított környezetnek. A szülők rohantak, hogy babalemezeket vásároljanak Mozartdal csecsemőknek, élénk képekkel ellátott flash kártyákat és egyéb fejlesztendő játékokat. De kiderült, hogy a tanárok némileg megelőzték a tudósokat. A kampány közepén egy újságíró felhívta John Brewer neurofiziológust, az Első három év mítosza: A korai agyfejlődés és az egész életen át tartó tanulás új megértése című könyv szerzőjét, és megkérdezte: „A neurofiziológia alapján milyen tanácsot adna a szülőknek arról, hogy óvodát válasszanak gyermekeiknek? " Brewer így válaszolt: "A neurofiziológia alapján semmi."
Az igazság az, hogy a tudomány nem tudja, milyennek kell lennie az energiával töltött környezetnek az agy optimális fejlődéséhez az első három évben. John Brewer nem unja meg az ismétlést: még mindig nincsenek megbízható tanulmányok, amelyek egyértelműen jeleznék, milyen erősségű, intenzitású és minőségű ingerek legyenek, és nincsenek releváns tanulmányok, amelyek megerősítenék az ilyen ingerek hosszú távú hatását az idő múlásával.
A dúsított környezet jelenségét patkányokon vizsgálták. A patkányokat két csoportra osztottuk, az egyiket egyszerűen ketrecbe helyezték, a másikban rokonokat és játékokat helyeztek el a patkányokkal. Dúsított környezetben a patkányok valóban sokkal több szinapszist alakítottak ki agyukban. De mint a kutató dr. William Greenough, ami egy gazdag környezet a patkányok számára a laboratóriumban, normális lehet egy gyermek számára. A csecsemőket nem hagyják egyedül, lehetőségük nyílik arra, hogy otthon sokat felfedezzenek - csak mászkálnak a lakásban, vizsgálják a könyvespolcról kihúzott könyveket, vagy fordított kosarakat. A patkányokkal végzett kísérlet azonban a sajtóban már megtalálta a maga különleges útját, és komolyan aggasztotta azokat a szülőket, akik át vannak hatva csecsemőik fejlődésén.
Azok a szülők, akik aggódnak amiatt, hogy az első három évben nem volt idejük gyermekük fejlesztésére, a tudósok megnyugtató érveléssel rendelkeznek: az agy fejlődése három év után is folytatódik. Idegi kapcsolatok alakulnak ki az agyban az élet során. Bár ez a folyamat nem teljesen lineáris, genetikailag is programozott, és függ a megszerzett tapasztalatoktól és a környezettől is. Az élet egyes szakaszaiban intenzívebb, mint másokban, és az agy jelentős átalakításának következő korszaka a serdülőkor.
A tinédzser agya építkezés
A tudósok hosszú ideje tanulmányozzák az emberi agyat, főként különböző fejlődési rendellenességeket vagy agyi sérüléseket figyelnek meg, amelyek funkcióváltozásokhoz vezetnek, amelyek jellegzetes klinikai képekben nyilvánulnak meg. Az igazi fejlődés azonban a mágneses rezonancia képalkotó technológia alkalmazásával kezdődött. Ez a technológia lehetővé teszi az agy aktív részeinek megjelenítését, amelyeket funkcionálisnak neveznek. Nem csak a helyszín meghatározásáról van szó, hanem arról, hogy pontosan meghatározzuk azokat a helyeket, amelyek egy inger hatására aktiválódnak. Az Amerikai Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézetben dr. Jay Giedd nagyszabású projektbe kezdett a serdülők agyának tanulmányozására. 145 normál gyermek agyát kétéves időközönként megvizsgálták, és megvizsgálták, hogy az agy mely részei dolgozzák fel az információkat, és hogy a funkcionális területek topográfiája megváltozik -e a felnőttekéhez és a felnőttkorhoz képest. Mit fedeztek fel a tudósok?
Prefrontális kéreg
Az első felfedezés a prefrontális kéreg jelentős átalakítására vonatkozott. Giedd és kollégái megállapították, hogy a frontális kéregnek (prefrontális kéreg) nevezett területen úgy tűnik, hogy az agy közvetlenül a pubertás előtt újra növekszik. A prefrontális kéreg a koponya elülső csontjai mögötti terület. Ennek a területnek az átalakítása különösen érdekes, mivel ő az agy vezérigazgatója, aki felelős a tervezésért, a munkamemóriáért, a szervezetért és a hangulatért. Amint a prefrontális kéreg "érlelődik", a serdülők jobban gondolkodnak, és jobban kontrollálják az impulzusokat. A prefrontális kéreg a józan ítélkezés területe.
A prefrontális kéreg éréséig az érzelmi információk feldolgozása éretlen marad, és az agy más részei végzik, kevésbé élesítve az ilyen munkához. Ezért a serdülők hajlamosak az indokolatlan kockázatokra, általában rosszul tesznek különbséget más emberek különböző érzelmi állapotai között. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem, mint egy kamasz anyjának, ez a felfedezés sok mindent megmagyaráz.
Használd, vagy veszítsd el
Ha három éves korban a neuronális utak fejlődését össze lehet hasonlítani a faágak növekedésével, akkor serdülőkorban két ellentétes folyamat következik be - az új utak további növekedése és a régiek egyidejű metszése. Bár úgy tűnhet, hogy sok szinapszis jelenléte hasznos dolog, az agy másképp gondolja, és a tanulás során távoli szinapszisokat von össze, míg a fehér anyag (mielin) az aktív kapcsolatok stabilizálására és megerősítésére megy. A kiválasztás a használat vagy elvesztés elvén alapul: „Mi használjuk? Távozunk! Ne használja? Szabaduljunk meg! . Ennek megfelelően a zenélés, a sport és általában minden tanulmány ösztönzi bizonyos kapcsolatok kialakulását és megőrzését, a kanapén fekve, az MTV -n való gondolkodást és a számítógépes játékokat - mások.
Ugyanez vonatkozik az idegen nyelvek tanulására is. Ha a gyermek a pubertás előtt megtanul egy második nyelvet, de nem használja azt egy nagy „tinédzser” szerkezetátalakítás során, akkor az őt szolgáló idegi kapcsolatok megsemmisülnek. Ennek megfelelően az a nyelv, amelyet az agy szerkezetátalakítása után tanulmányoztak, különleges helyet foglal el a nyelvközpontban, és teljesen más kapcsolatokat fog használni, mint az anyanyelv.
Corpus callosum és kisagy
Egy másik felfedezés rávilágít más serdülőkori jellemzőkre. A corpus callosum aktív átstrukturálásáról beszélünk, amely felelős az agyféltekék közötti kommunikációért, és ennek eredményeként a nyelvek tanulmányozásával és az asszociatív gondolkodással jár. Ennek a területnek az ikrekben való fejlődését összehasonlítva kiderült, hogy genetikailag csak kis mértékben határozza meg, és túlnyomórészt a külső környezet hatására alakul ki.
A corpus callosum mellett a kisagy is komoly szerkezetátalakításon megy keresztül, és ez a szerkezetátalakítás a felnőttkorig tart. Eddig azt hitték, hogy a kisagy funkciója a mozgások összehangolására korlátozódik, de a mágneses rezonancia képalkotás eredményei azt mutatták, hogy a szellemi feladatok feldolgozásában is részt vesz. A kisagy nem játszik kritikus szerepet ezen feladatok végrehajtásában, inkább társprocesszor funkciót lát el. Minden, amit magas gondolkodásnak nevezünk - matematika, zene, filozófia, döntéshozatal, szociális készségek - a kisagyon keresztül halad.
Következtetések:
A kutatások komolysága és mennyisége ellenére a tudósok továbbra is azzal érvelnek, hogy még mindig keveset tudnak az agy szerkezete és működése közötti kapcsolatról, valamint a viselkedés alakulásáról. Az is kevéssé ismert, hogy mely tényezők a legjelentősebbek az optimális fejlődés szempontjából, és milyen fejlesztési tartalékaink vannak. Nyugodtan mondhatjuk azonban, hogy egy normális embernek születésétől a haláláig figyelemre, kommunikációra, normális lakókörnyezetre és őszinte érdeklődésre van szüksége.
