HAMIS SZERVEK, SZOCIÁLIS MÉDIA ÉS A SZERETET SZÜKSÉGE

Videó: HAMIS SZERVEK, SZOCIÁLIS MÉDIA ÉS A SZERETET SZÜKSÉGE

Videó: HAMIS SZERVEK, SZOCIÁLIS MÉDIA ÉS A SZERETET SZÜKSÉGE
Videó: ÍGY MANIPULÁL TÉGED A KÖZÖSSÉGI MÉDIA 2024, Lehet
HAMIS SZERVEK, SZOCIÁLIS MÉDIA ÉS A SZERETET SZÜKSÉGE
HAMIS SZERVEK, SZOCIÁLIS MÉDIA ÉS A SZERETET SZÜKSÉGE
Anonim

A fizikai megjelenést hangsúlyozó társadalmi feltételek nagyon megkülönböztetőnek tűnnek, és továbbra is jelentős a támogatás és az elfogadás hiánya a társadalomban. A közösségi média megerősíti azt a forgatókönyvet, amelyben a fiatalokat folyamatosan értékelik életük vizuális felvételei alapján. A Facebooknak több mint egymilliárd egyedi felhasználója van, és a kutatások azt sugallják, hogy a közösségi média használata bevonja a fiatalokat az identitásukat formáló én különböző aspektusainak feltárásába és bemutatásába. Egy friss tanulmány azt mutatja, hogy az önbecsülés fontos előrejelzője annak, hogy a fiatalok hogyan fogják megmutatni valódi vagy képzelt énjüket, és ennek megfelelően megpróbálnak lenyűgözni vagy félrevezetni másokat. Azzal érvelnek, hogy a Facebook struktúrája és működése felszínességet, a tartalom figyelmen kívül hagyását ösztönzi a népszerű és eredeti javára. A közösségi média lényeges elemei, például az állapotfrissítések, megjegyzések, visszajelzések, megbeszélések, képek és videók, gyakran egyetlen oldalon vannak csoportosítva az identitás minden változásának dokumentálásaként. Dana Boyd leírja, hogy a közösségi média felhasználói hogyan illeszkednek be az életbe egy profiloldal nyilatkozatán keresztül, így létrehozva egy digitális testet, amely potenciálisan messze elmarad a valódi énünktől. Ahogy Boone és Sinclair fogalmazott, „egyesek számára ezek a digitális én töredezetté válnak a személyiség kaotikus tükröződései, nemcsak teljesen irreálisak, de soha nem képviselnek abszolút valóságot - látható féligazságot."

A közösségi média robbanásszerű fejlődése olyan forgatókönyvet is teremt, amelyben gyakran és egyre könnyebben tapasztalhatjuk meg képünket, mintha külső szemlélő szemszögéből néznénk. Ez a nézőpont gyakran olyan érzelmi emlékekkel társul, amelyeket nem dolgoztak fel kellőképpen. Ezek a feldolgozatlan emlékek általában vélt fenyegetésekben gyökereznek, mint például a félelem a bántalmazástól vagy az érzelmi figyelmen kívül hagyástól. Érzelmi kidolgozás nélkül az agy tovább gondolkodhat a megjelenés problémáján.

A tudományos kutatásoknak köszönhetően ma már érthető, hogy amikor az emberek szembesülnek egy megjelenéssel kapcsolatos triggerrel, akkor működésképtelen információfeldolgozási mód aktiválható. A figyelem elmozdul, és előfordulhat, hogy egy személy esztétikai tárgynak tekinti magát, és nem mint gondolatokban és érzelmekben szenvedő személy. Az ilyen felfogások negatív hiedelmekhez is vezethetnek a megjelenés fontosságáról az önértékelés szempontjából, ami viszont negatív érzésekhez, különösen szégyenhez vezethet. Sok ember számára az általuk érzett szégyen elsöprő lehet. Ennek eredményeképpen az ember gondolkodása a vonzó képért folytatott küzdelem felé irányul át, és minden tevékenysége a test megjelenése körül forog, hogy megpróbálja ellenőrizni saját külső nézőpontjait. Így a tökéletes test megteremtésére való törekvés úgy tekinthető, mint egy vágy, hogy elfogadó és szeretetteljes tekintetet nyújtsunk egy másiknak.

Ajánlott: