Kényelmes Gyermek Szindróma Felnőttkorban

Tartalomjegyzék:

Videó: Kényelmes Gyermek Szindróma Felnőttkorban

Videó: Kényelmes Gyermek Szindróma Felnőttkorban
Videó: Megrázott csecsemő szindróma 2024, Április
Kényelmes Gyermek Szindróma Felnőttkorban
Kényelmes Gyermek Szindróma Felnőttkorban
Anonim

Csendes, nyugodt, egyáltalán nem problémás gyerekek - anya öröme. Az ilyen gyerekek nem hoznak felesleges bajt, száz százalékban engedelmesek és kiszámíthatóak, minden értelemben kényelmesek. Anya azt mondta, hogy játszani azt jelenti, hogy játszunk, enni kell - zúgolódás nélkül megyünk, amit adunk, alszunk a menetrend szerint, és általában egy lépésnyire sem vagyunk anyától

A gyerekek hajlamosak felnőni, és ezt a "kényelmet" a felnőttkorba is behozzák, nem tudják, hogyan kell másképp élni az életet, így tanították őket.

A gyakorlatból: a legmeglepőbb az, hogy az ilyen „kényelmes gyermek” szindrómás felnőtteknek nagyon szűkös és szürke gyerekkori emlékeik vannak; az a benyomásunk, hogy egyáltalán nem voltak gyerekek.

Felnőttkorban a „kényelmes gyermek” aktívan élvezi kényelmének előnyeit, miközben továbbra is kényelmes a körülötte lévő emberek számára.

Az anyagi világban, amely általában kényelmes dolgokkal történik, egyszerűen gyorsan megszokjuk, és nem vesszük észre, és néha észre sem vesszük jelenlétünket az életünkben.

Ugyanez a helyzet az emberi kapcsolatokban is.

A „kényelmes gyermek” mintha eleve másodlagos szerepek eljátszására lett volna ítélve a felnőtt életben. A kezdeményezőkészség hiánya, az alkalmazkodás problémái egy dinamikus társadalomban, a keretek és a gyermekkorban egyértelműen lefektetett életszabályok szerinti működés, a fejletlen vágyak, a konkrét célok hiánya, kegyetlen tréfát játszik felnőttkorban. Az események fejlesztésének egyik lehetősége lehet a magány.

Nem tanították meg a hosszú távú kapcsolatteremtést, az alkalmazkodást, az aktív tevékenységet, a „nap alatt” a helyüket egy társadalmi csoportban.”.

A „kényelmes gyermekek” szindrómában szenvedő felnőttek nagyon sokáig nagyon függenek a szülői családtól, ebből adódnak a személyes természetű problémák, hogyan építsék fel saját családjukat, ha a család már létezik „anya, apa, én”. Egyszerűen nincs szükségük szétválasztásra, ezt nem tanították meg nekik.

Egy bizonyos pillanattól kezdve a felnőtt élet magában foglalja az önálló döntések meghozatalának képességét, a felelősségvállalás képességét, a cselekedeteik következményeinek és okainak tudatában, a „kényelmes gyerekek” soha nem tudnak felnőni erre a pillanatra belsőleg.

Jó, ha megérti, hogy valami nincs rendben az életben, kommunikációt szeretne, minőségi életváltásokat szeretne (bár melyek még nem tisztázottak), akkor kezdődik a felnőtté válás hosszú tudatos útja, új és létfontosságú tapasztalatok megszerzése amit nem fogadtak el és nem adtak át gyermekkorban. És jó, ha van olyan személy a közelben, aki irányíthat, javasolhat, támogathat, nagyon valószínűtlen, hogy anya lesz, ő tudna, de nem tudna segíteni ennek az élménynek a megszerzésében akkor, gyermekkorban.

Kereshet és kell is segítő kezet keresnie, szinte lehetetlen egyedül menni ezen az úton. Az ilyen ember megtalálása már az első kolosszális lépés az új élet felé.

Ajánlott: