2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
Az illúziók vonzanak minket, mert enyhítik a fájdalmat
és helyettesítőként örömet okoznak.
Ehhez panasz nélkül el kell fogadnunk, hogy mikor
Az illúziók ütköznek a valóság egy darabjával
darabokra törtek …"
Sigmund Freud
Az illúziókra - a szokásos menedékünkre a szörnyű igazságtalan világ elől - nagy szükség van kora gyermekkorban, amikor sok kérdés van, amikor sok ismeretlen és megmagyarázhatatlan, sok félelem van. Az illúziók segítségével ebben az időszakban a psziché megvédi magát egy furcsa és kegyetlen valóságtól.
De a felnőttkorban, amikor a tudatosság területe kitágul, és elképzeléseink a minket körülvevő világról, amikor a magunkról és a környező valóságról szóló ismeretek halmozódnak, a valóság már nem tűnik érthetetlennek és ijesztőnek, hanem éppen ellenkezőleg, érdekes és izgalmas lesz élő.
Ideális esetben az illúzióknak el kell szűnniük a „változás szélével”, „elsüllyedniük kell a feledés homályába”, apró darabokra kell törniük, és bele kell esniük a szakadékba, amely felett a rozs nő.
De gyakran másképp történik: mi a végsőkig, figyelmen kívül hagyva minden lehetséges racionális hiedelmet, ragaszkodunk illúzióinkhoz, mint egy mentőöv, amely meg kell védenie minket a fájdalomtól, ha nehéz valósággal kell szembenéznünk.
Éppen ezért felnőtt életünkben, felnőtt kapcsolatainkban részecskéket hozunk ideális világunkból, ahol „minden egyszerű és ismerős”, mert az kizárólag elképzeléseinkből és törvényeinkből áll össze, hogyan kell mindennek lennie. De ezek az elképzelések nagyon különböznek a valóság törvényeitől.
Mit tehetsz annak érdekében, hogy hiábavaló várakozásokkal ne rontsd el az életed, ha egy illuzórikus, kitalált világban élsz?
„A mesékben a jó a fárasztó küzdelem után mindig diadalmaskodik a rossz felett. Hát erre valók a mesék. A valóságban gyakrabban minden fordítva ér véget, és a fájdalmas emberek fokozatosan elveszítik a gyerekkorukban elültetett illúziókat a mesék segítségével” - írta Ali Apsheroni.
Az illúziók ennek ellenére előbb -utóbb a valósággal ütköznek: amikor egy személy már nem képes visszatartani őket, mert a racionális törvények szilárdak és rendíthetetlenek; vagy amikor a világ illuzórikus felfogása már kezdi fenyegetni a túlélés bizonyos aspektusait; vagy amikor valaki többször rálép a "gereblyéjére", amíg nem tömte elég erősen a homlokát, elkezdi felismerni, hogy itt valami nincs rendben, és végül leveszi a "rózsaszín szemüvegét".
És valódi boldogság, ha ezeket a "rózsaszín szemüvegeket" sikerül eltávolítania magának!
Mert gyakran mégis összetörik a valóságot, kibékíthetetlenek az illúziókkal … És mint tudod, összetörik az üveget belül …
Tűrhetetlen, szörnyű és első pillantásra elviselhetetlen, ha kimegy, mintha meztelenül, a józan ész, a racionalitás szúró szelein, egy illuzórikus világ csendes, nyugodt, meleg kikötője után.
Ezek a szelek kitépnek mindent, amihez éveken át olyan lelkesen ragaszkodtunk, gondosan és zavaró várainkat a levegőben hordjuk messze, messze az égen túl, teljesen illuzórikus oázisokat fújnak lelkünk sivatagában.
És akkor a félelmetes, de logikus kérdés: "Mi lesz ezután?"
És akkor: fájdalom … elviselhetetlen szörnyű fájdalom …
De ebben a pillanatban fontos, hogy ne forduljunk vissza, ne engedjük meg magunknak, hogy újra elmeneküljünk a dédelgetett biztonságos, de nem a való világba.
Ebben a pillanatban fontos, hogy megéljünk és megtapasztaljunk mindent, amit élni és tapasztalni kell.
Mert ez az élet új felfedezése mindennek, ami rejlik a való életünkben. És ez az élmény egy haladás a fájdalom, az erőtlenség, a csalódás révén a valódi életünk felé, és önmagunk felé, ahogyan mindig is lehetünk, és mik leszünk, ha bízunk ebben a hitelességben, amelyet ezért elrejtettünk magunk elől hosszú …
A fájdalom elmúlik, a sebek begyógyulnak …
Idővel már nem fogjuk magunkat meztelennek érezni a világról és az életről szóló illuzórikus elképzeléseink nélkül. Fokozatosan megtanuljuk az időjárásnak megfelelő ruhákat választani.
És a világ ismét ragyogni fog a boldogság, az ihlet, a szeretet, a hit és a remény szivárványos színeiben.
De mindez már sokszor teljesebb, mélyebb és szebb lesz! Mert ez lesz az igazi!
És valahol mindannyian megtaláljuk az igazi kikötőnket, csendes és biztonságos … És olyan lesz, mint hazatérni …
Ajánlott:
A Női Sors Menekülés A Szabadság Elől?
Most a női gondolkodásmód egy új formája vált nagyon divatossá, egy bizonyos „női sors” prizmáján keresztül. Ez visszatérés a "szent tudáshoz" és a "valóban női szerephez", valamint sok energiagyakorlathoz. Ilyen helyeken még a képzés résztvevőihez való hozzáállás is különleges, "
A Munkamániás Menekülés A Közeli Kapcsolat Elől
Külsőleg a családban minden megvan … Minden szépen "pakolva" és elérhető: férj, feleség, gyerekek, anyagi vagyon, egyszóval minden biztonságosnak tűnik. De ez csak homlokzat, héj, hogy úgy mondjam. És belül üresség van, nincs lelki közelség és valóban közös érdekek, nincs kölcsönös párbeszéd, szikrázó közös nevetés, és sokáig nincs kíváncsiság és meglepetés egymásra.
A Társfüggőség és A Megmentési Vágy, Mint Menekülés Az Impotencia Elől
Néha tehetetlennek érzem magam. Számomra ez az egyik legnehezebben elviselhető érzés, mert itt nincs energia, de mindenképpen szeretnék tenni valamit. Mert ettől az intoleranciától és a saját kudarcától bárhová el akar menekülni: haragjában, bűntudatában, haragjában, arroganciájában - bárhol, de csak azért, hogy ne maradjon itt.
Észrevétlen Fájdalom. A Fizetés A Közelben
Egy pofon, harapás, csípős megjegyzés, hülye vicc, megalázó, gúnyos hozzáállás és egyenesen aljasság - az emberek készek mindezt figyelmen kívül hagyni. „Tedd a jobb arcodat, ha balra találsz”, hajolj le, ne vedd észre, győzd meg magad arról, hogy semmi, semmi olyan, ez olyan apróság, vicces volt mindenkinek, nevettek és folytatták, miért kell összpontosítani a figyelmet.
Menekülés A Sebezhetőség Elől
A szeretet dózisa az egyik leggyakoribb emberi kommunikációs mechanizmus a bolygón. Amint egy szeretett személy felzaklat bennünket, az idegeink szabaddá válnak, és megpróbáljuk a lehető leghamarabb elrejteni őket. A sérülékenység állapotába való képesség tudatos gyakorlást igényel, ezért a legtöbb esetben, amint a takaró kicsúszik a szívből, azonnal visszahúzzuk.
