Nem Kell Szeretned, Megbocsátanod és úgy Tenned, Mintha Szent Lennél

Tartalomjegyzék:

Videó: Nem Kell Szeretned, Megbocsátanod és úgy Tenned, Mintha Szent Lennél

Videó: Nem Kell Szeretned, Megbocsátanod és úgy Tenned, Mintha Szent Lennél
Videó: 5 урок - "Проповедуй и исцеляй" - Торбен Сондергаард. 2024, Április
Nem Kell Szeretned, Megbocsátanod és úgy Tenned, Mintha Szent Lennél
Nem Kell Szeretned, Megbocsátanod és úgy Tenned, Mintha Szent Lennél
Anonim

Nem kell szeretned, megbocsátanod és úgy tenned, mintha szent lennél

Szeretned kell a szüleidet, még akkor is, ha gyerekkorod olyan volt, mint a pokol egyik köre, mert ők szültek téged. Meg kell bocsátania volt férjének, még akkor is, ha megvert és megalázott, hogy újrakezdhesse az életét. Egyszer s mindenkorra meg kell szabadulnod minden nehéz érzelmektől, szárnyakat kell növesztened, és menned kell a Mennybe élni. Mert ilyen szenteknek nincs helye a Földön.

Milyen érzelmeket és gondolatokat vált ki belőled az előző bekezdés? Megegyezés? Olyan érzés, mint kellene, nem? Vagy talán irritáció, harag és elutasítás? Nekem csak az utóbbi van. Nem értem, honnan jött ez a megbocsátás fogalma. Sajnálom, és minden elmúlik. Bocsáss meg, és a lelkem könnyebb lesz. Biztos valami vallás. Az ember megpróbál közelebb kerülni Istenhez. És Isten megbocsát mindenkinek. Nem sérülhet meg, mert a világi élmények fölött áll. Igen, csak mi - emberek - nem vághatjuk le érzelmi lényegünket. És ez jó, mert az érzelmek emberivé tesznek minket.

Nem hiszem, hogy az akarat erőfeszítésével meg tud bocsátani egy erős bűncselekményt. Nem hiszem, hogy rákényszerítheted magad arra, hogy szeress valakit pusztán azért, mert te és az illető közös génekben vagytok. De tehet úgy, mintha megbocsátana. Azt mondani, hogy a múlt sérelmei már nem kísértenek, de valamiért hirtelen nagyon megbetegszenek. Vagy ne lépjen többé kapcsolatba. Vagy furcsa rémálmok.

Előfordul, hogy valaki azt mondja: „Tudom, hogy meg kell bocsátanom neki, megpróbálok minden erőmmel, de nem tudok”. És ez a személy bűntudatban szenved, attól, hogy olyan rossz, mert nem tud megbocsátani. De nem szabad! Légy őszinte magadhoz. Megsebesültél. Fáj, vérzik, és gyógyítás helyett virágokkal díszíti. Nem törődsz a mentális egészségeddel, de megpróbálod megmutatni másoknak, milyen nagylelkű vagy. Nagylelkű, kedves, jó, tátongó lyukkal a mellkasában.

Tehát bosszúállónak, bosszúállónak kell lenned, és egész életeden át kell rágnod a valakik által elkövetett hibákat? Nincs szükség szélsőségekre. Legyen óvatos önmagával. Valld be, hogy bántalmaztak. Hogy bántott és szomorú vagy. Ideges vagy, haragszol. Te sírsz. Tudatosítsd magadban az érzelmek és érzések teljes skáláját. Adj időt a lelkednek a szurkolásra. Ha van lehetőség beszélgetni a bántalmazóval, beszéljen arról, hogy mi sértett meg, és hogyan érzi magát. Ha nem, írj neki egy levelet, amelyben elmagyarázsz mindent, ami a lelkedben felhalmozódott, mindent, ami fáj. Ezt a levelet nem kell senkinek átadni. Elégetheted, megfulladhatod, apró darabokra tépheted, és elengedheted a szélben, elképzelve, hogy a fájdalmad ugyanúgy eltűnik, mint a papír. Add meg a fájdalom idejét, hogy a lelkedben maradhass az előírt ideig. Legyen olyan, mint egy vendég. Tudja, ő marad és elmegy. Határozottan elhagyja magát. Csak ne erőltesse őt.

Meglepő módon, ha nem úgy teszünk, mintha szentek lennénk, szeretjük és megbocsátunk azoknak, akik kellemetlenek számunkra, a megbocsátás végül csendesen letelepedik a lelkünkben. És egy napon hirtelen rájövünk, hogy a seb begyógyult, és virágok nőttek körülöttük.

Ajánlott: