2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
Belföldi.
Élsz, akarsz, vársz. Nappal, éjjel, nappal. Ez a zavartalan állhatatosság körülötted belevág álmaiba, elveszíti, rothadtá teszi őket. A mindennapok zümmögése a parkolóból ömlik a füledbe, a fejed a jobb oldaladon, a szemed nyitva van, ébren vagy. Ez a szépia fény, a fal mögötti gyermek kiáltása, a lusta lift zaja, az agyad már recseg, mint a szék. Egy dolog nyáron, más télen. A vízforraló felforrt. Repülni akartál, de most nem akarsz felkelni az ágyból. Ez a sima zaj, honnan származik? Hiába nézel ki az ablakon, bokrokon, autókon, házakon. Szürke zaj. A boldogság úgy tölt el, mint a hullámok egy elhagyatott strandot, nincs már ott senki, sokan látják, hogy benned volt. A pillanatok utat engednek a meglepetés nagy nyöszörgésében elfelejtett pillanatoknak, majd szorongás és szomorúság. Várj még egy kicsit, tartsd meg ezt a felső jegyzetet, de te magad lemondottál, kezedet a mellkasodra tetted, majd lemondóan leengedted őket a tested mentén, a földre húznak, pihennek, pihenésre van szükségük, tőled. Ekkor szürke zaj hallatszik. Láthatod, ragacsos verejtékkel borít, fáradtsággal fekteti le szemeidet, köddel tölti el elmédet. Egy nyakfordulás recsegése, hallja a szív munkáját, a motor elfojtott az ablakon kívül, egy kutya nyikorgása. Minden ismerős, hozzászoktál, hozzád vannak szokva. A szavakat átengeded magadon, vonakodva kinyitod a szád, gyorsan beszélsz, ha mérges vagy - lassan, nem veszed észre, hogyan esik a fény a falra. Néha alszol, eszel, nevetsz, szexelsz. Szelíd teremtés akartál lenni, csodákat művelni, de igazi csoda történt, láttad az unalmasságot. Az őrület pillanataiban játszódik, akut vágy a menekülés elől a fogságból, a Valkyrie divatos repülése, groteszk karrier, erős szexuális kihívás, hívás oda, ahol soha nem leszel. A mosógép zaja visszatér. A vízben való felfüggesztés felváltja a fiatalos arroganciát, megtanulsz szűrni, forralni, főzni, keverni. Egy bizonyos ponton fáradtnak érzed magad, még mindig nem tudod, hogy örökre eljött, naiv vagy és dühös. Akkor szürke zajt fog hallani, és az életed örökre megváltozik. A dallamokat a szürke zajhoz, a motor zúgásához, a sóhajhoz, a kilégzéshez az edzőteremben, a bárban való kiabáláshoz, mindenhez, ami elnyomja. De éjjel és reggel csendben érkezik, találkozik és kísér az ágyról az ágyra. Egyre nehezebben kelsz fel. Hagyományok, szokások, zavaró rituálék, fényes csipke az ágynemű polcán, szertartások, tűzijáték, irigy pillantások, fürdőszobai mérleg, saját felsőbbrendűség érzése. A repüléshez szüksége van egy barát képére, csillagokra, mosolyra, pózra, ragyogásra. A titkos zugod az erszényedben, egy kupac szösz a kabátzsebében, egy vakond a köldök közelében. Az impulzivitás egy régi dalt játszik benned a fő dologról, érzed, hogyan égeti ki a nap a ráncokat az arcodon, minden mikronnal egyre cukrosabb, egyre puhább, egyre gonoszabb. Szerelem volt az életedben, volt. Ez volt az a pillanat, amikor a szürke zaj eltűnt, de ironikus módon csak a megjelenésének pillanatára emlékszel. Szürke zaj. Az eső kopogtat a bádog lejtőjén, csepeg, csepeg, csepeg, csepeg, csepeg. Emelje fel a fejét, légkondicionáló, ablak, ablak, ég. A kék melankólia eltakarta a szemfenéket, úgy mosolyog, mint akkor, észre sem veszi, gondol a jövőre, aggódik, épít, kétségbeesik. Felkapcsolod a villanyt a konyhában, feljössz az asztalhoz, egy székhez, egy terítőhöz, egy csészéhez. És te.
