A Traumák Belső Világa (az Integráció Felé)

2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38

Szerző: Suprun Stanislav

^{„Két évvel később ez látszólag meggyőzte a végtelenről saját alkalmatlanság, a korsó az öregasszonyhoz fordult: - Szégyellem a repedésemet, ahonnan egészen a házáig mindig folyik a víz. Az öregasszony kuncogott. - Észrevette, hogy virágok nőnek az ösvény oldalán, de nem a másik kancsó oldalán? Az ösvényed oldalán virágmagot vetettem, mert tudtam a hiányodról. Tehát minden nap öntözzük őket, amikor hazamegyünk. Két évig csodálhattam ezeket a csodálatos virágokat, és díszíthettem velük az otthonomat. Ha nem az lenne, ami vagy, akkor ez a szépség nem létezne.}

^{"A repedezett kancsó példázata".}

A traumatikus élmény olyan intenzív, hogy a psziché nem tudja feldolgozni, és emésztetlen formában "ragad". Ezt követően az ember külön töredékeket, traumadarabokat tapasztal, amelyek a mentális, érzelmi, testi szférában nyilvánulnak meg. A trauma következtében a saját és más emberekbe vetett bizalom érzése szenved, a biztonságérzet pedig megszűnik. A világot és az embereket fenyegetőnek, megbízhatatlannak tekintik. Kialakul a megtanult tehetetlenség és függőség, a vágy, hogy jó legyen másoknak, a veszélyes világban való túlélés és ennek következtében az önvesztés módjaként.

Fejlődési traumákról beszélünk, amikor a gyermek fejlődésének folyamatában traumatikus esemény történt, amelynek eredményeként a psziché átstrukturálódik bizonyos védelmi mechanizmusok és karakterisztikus jellemzők kialakulásával. A traumatikus élményt részben elnyomják, de időnként fényesen felbukkannak a tudatban különböző aktiváló jelek hatására. Egy további oktatás jelenik meg a pszichében, ami képletesen összehasonlítható a szemfényvesztéssel. Az ember traumatikus torzulásokon keresztül kezd a világra nézni, és az egyik irányba tisztán lát, a másikban tekintete elhomályosodik és láthatatlan.

A sérülés egyik összetevője egy őrszem, aki fenyegetéseket és esetleges veszélyeket keres a területen. A probléma az, hogy ennek az őrnek az észlelése romlott. Úgy néz ki, mint egy vak ember, aki megpróbálja kitalálni, ki tigris vagy mezei nyúl közeledik hozzá, vagy egy süket ember, aki fül szerint próbálja megkülönböztetni a mennydörgés hangjait Bach zenéjétől. És időről időre egyik dolgot átveszi a másikra. A traumának vannak belépési pontjai, ezek különleges érzékenységű helyek, amelyek részleges és megváltozott formában traumatikus élményt váltanak ki - tünet.

Az őr nagyfokú mentális izgatottságból és szorongásból áll. Akut sérülés esetén az őr folyamatosan bekapcsolja a kapcsolót, ami aktiválja a riasztórendszert. Ez azért van, mert fontos, hogy az őr megakadályozza az újbóli sérülést. És amikor az őr lát valamit, ami legalább némileg veszélyesnek tűnik számára, aktiválja a védelmi reakciók rendszerét. Ezzel azonban aktiválja a traumatikus élmény újraélését is.

Idővel a folyamat krónikussá válik. Az őr idővel elfárad, majd abbahagyja a fenyegetések észrevételét, túlterhelt, és elkezdi kikapcsolni az érzelmi és / vagy testi érzékenységet. Néha az őr megnyugtatja magát egy cselekvés folyamatos megismétlése révén, ami bemutatott tünet lesz, és hozzájárul a feszültség és az önelégültség oldásához. Így egy személy az elviselhetetlen traumatikus élményt egy tünetre cseréli. Gyakran ez együtt jár az önbe vetett hit elvesztésével, a támogatás hiányának érzésével és az élet értelmetlenségével. Zavar és hitetlenség érződik az ember belső reakcióiban, mivel nehéz megkülönböztetni a tényleges élményt és a tényleges helyzetet, valamint a traumatikus élmény visszhangját. Ekkor választható a védelem módja, hogy elszigetelődjünk a világtól, a kapcsolatoktól, elkerüljük a feszültséget okozó helyzeteket. Van egy másik véglet a túlzott "hősiesség", az állandó önvédelem, a negatív érzelmek hirtelen hullámzása, az agresszív védekezés semleges helyzetekben is.

Így a traumatikus élmény mindig közel áll a tudatos részhez, és feldolgozásra és integrációra törekszik, ugyanakkor védve van a tudatba való teljes bejutástól. A megpróbált megélni és internalizálni a traumát, mint egy vitorlás, fut a védekezési mechanizmusok között, amelyek zátonyra futnak és sötét barlangba kényszerítik a következő árapályig.

A traumák kezelése (első lépések, amelyeket megtehet, mielőtt pszichológussal dolgozik):

1. Ne feledje, hogy egy traumatikus esemény a pszichéjében tárolódik, és tanulja meg felismerni, hogyan nyilvánul meg, milyen tüneteket, mi a kiváltó tényezője.

2. Ismerje meg a biztonsági őrt - amikor megjelenik a riasztás csúcsa, álljon meg, és ellenőrizze, hogy korrelál -e a valós helyzettel és a képzeletbeli veszéllyel. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: "Most tényleg fenyeget valami?", "Honnan ered a veszélyérzet?", "Ez most olyan veszélyes számomra?"

3. Ha a traumatikus élmény elkezdődik, próbálja a figyelmét a külvilágra irányítani. A legegyszerűbb gyakorlat az, ha megnézzük, mi vesz körül, halljuk, milyen hangokkal telik meg a tér, érezzük a testünket, különösen azokat a részeket, amelyek érintik a támaszt - a széket, ha ülsz, a padlót, ha állsz.

4. A testi feszültség tudatosítása és az azzal való munka, a pihenés megtanulása. A testtel való munkavégzés különféle módszerei alkalmasak: testorientált terápia, jóga, pilates, qigong.

5. Források keresése a múltban (pozitív emlékek), jelenben (amit most élvezem) és a jövőben (pozitívan színezett álmok, vágyak, tervek). Készíts listát az életedben zajló eseményekről.

6. Legyen figyelmes az állapotára. Figyelje meg, mennyire fáradt vagy feszült, oldja a feszültséget, pihenjen időben.

7. Ne feledje, hogy néhány reakciója a traumából származik. Amikor különböző élethelyzetekben traumatikus élmények merülnek fel, fontos, hogy szünetet tartson, és adjon időt magának, hogy felismerje, mi történik veled. Nem tud traumatikus tapasztalatok alapján dönteni és cselekedni.

8. Fogadja el a traumát jellemzőként, nem büntetésként. Egyes traumák örökre velünk maradnak, de jelentősen csökkenthetjük azok romboló hatását az életünkre.

9. És ne feledd, az életed nem ér véget traumával! Ez egy nehéz teszt, de egyben lehetőség arra is, hogy megváltoztasd az életed, tudatosabbá és holisztikusabbá válj.