2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
Az anyákban felhalmozódó fáradtság nem nagyobb mértékben fizikai (bár ez megtörténik), hanem inkább erkölcsi terv:
- Már nem ülhetek négy falba!
- Egyedül akarok WC -re menni!
- Egyedül akarok lenni senki nélkül!
Mit hallunk itt? Olyan embert hallunk, aki megfelel a gyermek igényeinek, miközben feláldozza a sajátját. Ez a mechanizmus - a saját szükségleteinek feláldozása - felelős a fáradtságért.
Pszichénk minden áldozatot súlyos nélkülözésnek tekint. És kompenzálni igyekszik, például ott van a vágy, hogy "mindent eldobjon és elmeneküljön". Ha a kompenzáció nem lehetséges, irritáció és depresszió lép fel.
Na jó, mondod. Mi lesz a gyerekkel? Van egy csomó igénye is, amelyeket valakinek ki kell elégítenie. És ki, ha nem én teszem ezt? Így van, a gyermek igényeit is kielégítjük. És jobban fogjuk érezni magunkat, ha a saját és gyermekeink igényeit is teljes mértékben ki tudjuk elégíteni.
Talán észrevette (talán még önállóan is), hogy a két-három gyermekes anyák ugyanúgy gazdálkodnak, mint az elsőszülöttek. Hogyan csinálják? Végül is a dolgok logikája szerint a terhelésnek növekednie kell? A válasz a következő: először megtanulták ötvözni szükségleteiket a gyermek szükségleteivel. A második születésekor pedig már van tapasztalatuk arról, hogy mit kell tenni és hogyan kell lenni a legtöbb helyzetben.
Hadd mondjak egy példát
Egyszer meséltek nekem egy történetet. A férj hazaér, a feleség kéri, hogy vigyázzon a gyerekre, amíg ő fürdik. A gyerek azonnal felmászik, hogy rágja a vezetékeket. Az apa felveszi, és megfordítja. A gyermek természetesen mászik, hogy rágja a vezetékeket. Apa megint a másik irányba fordítja. Mit csinál a gyerek? Jobb! Ismét mászkálni, hogy rágja a vezetékeket! Anya tizenötödik próbálkozásra kiszáll a zuhany alól. És a férje elgondolkodva ezt mondja:
- Igen, valószínűleg nehéz neked, egész nap így vele, EGY EGY)
Apa a példában azt tette, ahogy szokta - harcolt. Azon gondolkodtam, mit tegyek, ha én lennék az apám? Hiszen nyilvánvaló, hogy a gyermeknek a nap 24 órájában van harca a szüleivel. A szülőknek egyszerűen nincs ilyen idejük. Ez azt jelenti, hogy a gyerekekkel nem kell harcolni, mert egyértelműen nagyobb a nyerési esélyük.
A példában apa apa harcokkal töltötte az idejét. Akkor azt fogja mondani, hogy a gyerek nem hagyta, hogy terítsen. Gondoltam volna, mit lehetne még tenni. A Forbid-Take-Distract kategória nem a legjobb gondolatai jutnak azonnal eszembe:
- Kihúzhatja a vezetékeket, - Teljesen eltávolíthatja őket (például a lábazat alatt, vagy a padlóra szögezve), - Valamivel elterelheti a gyermek figyelmét.
Ezek a módszerek rövid időre csökkentik a küzdelem mértékét. De nem szüntetik meg a küzdelmet a végsőkig, mert nem veszik figyelembe a gyermek szükségletét:
- A gyerek megpróbálja beszerezni a vezetékeket, - Tépje le őket a lábazatról, - Holnap emlékezni fog rájuk (a küldetés nem fejeződött be, addig érdekli őket, amíg nem elégíti ki minden kíváncsiságát).
Ezek a módszerek nem elégítik ki a gyermek szükségleteit, ezért:
- Nem lesz elégedett. Az elégedetlenséget szeszélyek fejezik ki. A szülők fáradtak és idegesek lesznek a szeszélyektől.
- Addig rágja a drótokat, amíg a szülei meg nem látják (most már tudja, hogy nem kapják meg).
- A szülőket akadályként fogja fel a világ felfedezésének útján, és nem támogatásként. És bujkálni kezd. Ha egy ilyen gyermeknek problémái vannak az óvodában / iskolában, a szülők utoljára tudnak róluk.
Mit kapunk ennek eredményeként. A szülők eleinte nem engedték, hogy a gyermek azt tegye, amit akar, a gyerek megunta - és most nem ad szünetet a szülőknek.
Ezért a legjobb megoldás az, ha megadjuk a gyermeknek azt, amit kapni akar. Adjon neki egy vezetéket (mivel vezetéket akar), de biztonságos: nincs bedugva a konnektorba és felesleges. (Ezt a szöveget nőknek adtam olvasásra, mindenki hangosan azt mondta: „És tiszta!” Oké, egyetértek. Adj a gyereknek egy biztonságos, szükségtelen és tiszta vezetéket:))
Ebben a változatban a harc szinte teljesen megszűnik. A gyermek szükséglete kielégített. A szülők pedig olyan emberekként viselkednek, akik törődnek a biztonságával és segítenek (!) Kielégítik a kíváncsiságot.
Ennek eredményeként mindenki boldog. Anya mosakodott, apa mindent adott a gyereknek, amire szüksége volt. A gyermek egy ideig elfoglalt. A szülőknek lesz idejük teríteni. Nincs szeszély, nincs fáradtság. Van idő teríteni az asztalt és nyugalom;)
Ajánlott:
Együttérzés. Együttérzés. Empátia. Hol Van és Hol Vagy?
A hozzánk közel álló emberektől, mi együttérzésre várva számunkra kellemetlen pillanatban. Amikor megsértődtünk, megaláztak és sértettek voltunk, empátiát akarunk . Hogy megoszthassuk a veszteség miatti bánatunkat, mi együttérzésre várva .
A Gonosz Szomorúság Ideje. Hol Meríthetsz Erőt Az élethez?
Azok számára, akiknek élete pszichológiai megrázkódtatásokat tapasztalt, az „utólagos” élet egy energikus hullámvasúthoz hasonlít. Vastag, aztán üres. Akkor az energiák halmok, minden lángokban áll a kezedben - ezekben a pillanatokban elkezdhetsz valamit, és még időd is van rá, ha persze szerencséd van, és van elég erőd hozzá.
Hol Az "én", Hol Az "enyém"?
Az egyik legnehezebben felfogható téma, ugyanakkor talán az egyik legtermékenyebb és leghálásabb. Ennek a különbségnek a ismerete pedig sokat változik önmagunk, a világ és az élet felfogásában. Mi az értelme? Példaként hozok egy példázatot vagy történetet, nem tudom biztosan.
Hogyan Segíthet Gyermekének Megbirkózni A Kudarccal
A kudarcok mindenkivel előfordulnak, és mindenki a maga módján éli meg őket. Valaki fél a kudarcoktól, valaki depresszióba taszít minden bajt, valaki pedig gyorsan lerázza a bajokat, és továbbszalad az életen, új örömök és bánatok felé. A kudarcok átélésének élménye, olyan helyzetek, amikor „minden elveszett”, mint minden más élettapasztalat, az évek során alakul ki.
Hogyan Segíthet Gyermekének önállóan Játszani?
Ezt a kérdést a szülők korábban is gyakran felvetették, de most, bár mindenki önként és kötelezően otthon marad, valószínűleg még aktuálisabbá vált. És végül is a gyermek fokozatos hozzászokása bizonyos függetlenséghez nemcsak a szülők idegrendszerének megőrzéséről szól, hanem a gyermek saját fejlődésének nagyon fontos feladatáról is, amely egy nagyon nehéz út egyik első lépése.
