2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
Sigmunad Freud "Elégedetlenség a kultúrával" című munkája ("Das Unbehagen in der Kultur") 1930 -ban íródott, és bizonyos mértékig logikus folytatása "Egy illúzió jövője" (1927) című munkájának. A "Kultúrával való elégedetlenség" című mű nagy része a vallás kérdéseivel foglalkozik, eredete a pszichoanalízis szempontjából.
Elég nehéz elemezni a pszichoanalízis nagy alapítójának munkáit, több okból is: először is, még mindig elég nehezen olvashatók. Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt, miután elegendő időt és energiát töltöttem Freud műveinek tanulmányozásával, elővettem Eric Berne "Bevezetés a pszichiátriába és a pszichoanalízisbe" című könyvét, és megdöbbentett az a tény, hogy ilyen bonyolult és nehezen érthető igazságok, amelyet Freud kifejtett, egyszerű és érthető nyelven írható le. Már akkor is analógia jutott eszembe egy aranyásóval, aki a homok mosása közben aranyrögöket vagy legalábbis aranyszemeket keres.
Freud maga is sok ma már jól ismert igazságot tárt elénk először, ezek az igazságok még mindig homokrétegben vannak eltemetve, amit ő gereblyéz, biztos vagyok benne, hogy Freud előtt számos meglátás született szövegeinek írása során. És mi, olvasva szövegeit, látjuk gondolatainak mindezt a munkáját. Természetesen akkor sokkal könnyebb, ha már megértette az ötletet, "fésülni", és megkönnyíteni az olvasó számára a megértést. Mivel ez a mű a későbbi, mindössze 9 évvel a halála előtt írt műveihez tartozik, ebben a szerző megismétli a korábbi művekben már leírt számos rendelkezést, és nyelven hozzáférhetővé teszi.
Ezenkívül Freud műveit az emberi lélek legkülönfélébb kutatói - kortársaitól kortársainkig - tanulmányozták és értékelték, bírálták több száz és ezer alkalommal. Én személy szerint rengetegszer találkoztam ennek a munkának a fő gondolataival ilyen vagy olyan formában. Ennek ellenére megpróbálok elvonatkoztatni a fentiektől, és ezt a szöveget „naiv olvasóként” fogom fel.
A munka azzal kezdődik, hogy a szerző a barátjától kapott levélről ír (a neve nem szerepel a szövegben, de most már tudjuk, hogy Freud Romain Rollandra gondolt), amelyben kritizálja a pszichoanalízis alapítójának munkáját. " Az egyik illúzió jövője. " Rolland különösen azt írja, hogy Freud a vallás eredetére vonatkozó magyarázatában teljesen nem veszi figyelembe a különleges vallási "óceáni" érzést, az "örökkévalóság érzését", amely valójában a "vallási energia" valódi forrása..
Freud őszintén mondja, hogy ő maga nem tapasztal ilyen érzést, de ez az érzés alkalmas tudományos magyarázatra. A szerző ennek az érzésnek a forrását az infantilis nárcizmusnak tekinti - amikor a gyermek, nem sokkal születése után, még mindig nem választja el magát a körülötte lévő világtól, az „én” érzés később alakul ki. Ennek az infantilis érzésnek a visszafejlődése Freud szerint ilyen "óceáni" érzésekhez vezet.
Már a mű legelső sorai, amelyekben Freud véleményem szerint kiegyenlítődik, lehozza azt az „óceáni” érzést, amelyről Rolland a csecsemő állapotba való visszafejlődésről ír neki, és kifogásokat kelt. Bár talán abban az értelemben igaza van, hogy a csecsemő ezt az érzést folyamatosan tapasztalhatja röviddel a születése után, és csak később, a külső világ tárgyainak egyre inkább megkülönböztetése és figyelmük rájuk való átkapcsolása során "lekapcsol" tőle. Amit a csecsemő folyamatosan tapasztal, az a felnőttnek csak a megvilágosodás és a vallási eksztázis ritka pillanataiént adatik meg. Természetesen ez csak feltételezés - mind a mi oldalunkról, mind a Freud oldaláról. A csecsemő nem tudja verbalizálni és leírni ezt az érzést. De az "óceáni" érzést egy felnőtt leírhatja, és ők (felnőttek) ezerszer megcsinálták ezt a legszélesebb tartományban, az ókori indiai misztikusoktól a szarovi szeráfokon és a modern vallási prédikátorokon keresztül. Kétségtelen, hogy őszintén leírták tapasztalataikat az "isteni kegyelemről", a "sat-chit-ananda" -ról vagy a nirvánáról.
Ami a kérdés második oldalát illeti - nevezetesen Freud elképzelését, miszerint a vallás kialakulása az infantilis tehetetlenség és az ember védelmező vágya következtében következik be - az Atya, ez az elképzelés hatalmas mennyiségű bizonyítékot talál, nehéz kifogásolni valamit. Általában azonban ebben a kérdésben inkább Rolland, mint Freud pártján állok, mindkettő befolyásolja a vallás megjelenését: az infantilis tehetetlenség és az "óceáni" érzés.
A kritikai értékelés szempontjából szeretnék kitérni a mítoszra, miszerint felnőtt fiak megöltek egy apát. Számomra kissé furcsának tűnik, hogy Freud erre a nyilvánvalóan mitológiai eseményre építi a bizonyítékait.
Az introjekció ragyogóan kidolgozott elmélete, a bűntudat kialakulása ebben a műben elragadó. Minden nagyon világosan és meggyőzően van megadva.
Kicsit zavarba ejtő néhány kategorikus állítás, miszerint az élet célja, bárki a saját boldogságát tekinti. Igen, ez nagyon sok emberre vonatkozik, de úgy vélem, hogy számos más motiváció, más "életcél" is létezik különböző emberek számára, különböző kultúrákban - az önzetlenségtől (vagyis a boldogság nem önmagáért, hanem más emberekért), mielőtt valamilyen, nem feltétlenül örömteli és boldog életfeladatot teljesítene.
Ami a munka formáját illeti, természetesen az akkori tudományos stílusban teljes mértékben fennmarad. Vannak lírai kitérők, az olvasóhoz intézett fellebbezések, a feladat összetettségére vonatkozó panaszok stb., Amelyek elvileg inkább művészi irodalmi műfajnak, mint tudományosnak tulajdoníthatók, de véleményem szerint elég organikusak, személyesen színezik a szöveget és megkönnyítik annak észlelését (általában, ahogy már írtam, a szöveg meglehetősen nehezen olvasható).
„Lehetetlen megszabadulni attól a gondolattól, hogy az emberek általában mindent hamis mértékkel mérnek: hatalomra, sikerre és gazdagságra törekszenek, csodálják azokat, akiknek mindez megvan, de alábecsülik az élet valódi áldásait.” kezdődik a munka. Ez a javaslat egy műalkotás kezdete lehet. Valamiért eszembe jutott az "Anna Karenina" regény eleje: "Minden boldog család egyforma, minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan." És bár úgy tűnik, hogy Freud olyan bevezetőt használ, amely nem tartozik a tudományos műfajhoz, az én ízlésem szerint minden mű csak hasznot hoz egy ilyen kezdetből. Ezzel párhuzamosan egyfajta vitát is kialakítanak, és egyúttal egyfajta etikai maximát is megadnak, amely meghatározza minden munka alaphangját, beleértve az etikát is. Freud nagymértékben követi a 18. és 19. századi filozófusok hagyományát, Rousseau -tól Kierkegaard -ig és Nietzschéig, akik a filozófiai elképzeléseket gyakran nagyon költői nyelven mutatták be.
Ajánlott:
Krónikus Elégedetlenség és Annak Okai
"… akinek van, annak adatik, és növekedni fog , és akinek nincs, attól elveszik, amije van … " - Biblia Vannak emberek - a Bőséges univerzumok lakói, és emberek - a Szegény Világok lakói. Szegény világú emberek / nem gazdagok /, őszintén nem tudnak hálásak lenni azért, amit nekik adtak, mert azt gondolják, hogy "
Pszichés Trauma. Sigmund Freud
A "lelki trauma" fogalma először a 19. század végén jelent meg a tudományos irodalomban. A modern pszichiátria történetéhez rendszerint Emil Kraepelin nevéhez és 1900 -ban megjelent "Bevezetés a pszichiátriai klinikához" című tankönyvéhez kapcsolódik.
Az önmagával és Másokkal Való Elégedetlenség Okozta Betegségek
Az önmagával és másokkal való elégedetlenség okozta betegségek Ismerős ez a helyzet? Nem akarok így élni, de amíg az álmaim valóra nem válnak Szenvedni fogok egy kicsit, és nem úgy élek, ahogy szeretnék, Akkor még egy kicsit türelmes leszek, aztán még egy kicsit.
Olyan Hülyék Vagyunk! Önkritika és Elégedetlenség
„Milyen hülyék vagyunk! Erre van szükségünk, és hová mentünk?! " - Hallom, a plázában vagyok. Erre a felkiáltásra megfordulok, és látok egy nőt, aki egy 2-3 éves fiút szólít meg. Ő és unokája és lánya, a fiú anyja lementek a lépcsőn, és a kijárat egyenes volt.
Vallás és Család. Hét Gyakori Probléma, Amely A Családokban A Házastársak Vallási Meggyőződései Vagy Nemzeti Hagyományai Közötti Különbségek Miatt Merül Fel
Vallás és család. A hírek szerint szinte minden nap arról számolnak be, hogy a volt házastársak, akik családokat hoztak létre más vallású és nemzetiségű partnerekkel, válások után elválasztják a gyerekeket, ellopják egymástól, súlyos depresszióba esnek, nem tudnak velük találkozni.
