2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
Felnőtté, függetlenné válva az ember megnyeri a választási lehetőséget. Szabadon cselekedhetünk, ahogy jónak látjuk, minden út nyitva van. Csodálhatjuk szüleinket, és arra törekszünk, hogy méltók legyünk hozzájuk, vagy lemondhatunk arról az ösvényen való taposásról, amelyen egész életükben megbotlottak és megbotlottak. És miután mélyen belélegeztük a szabadság mámorító levegőjét, elindultunk egyedi, varázslatos utunkon. Ez a kezdet. A felfedezés váratlanul történik: térdig érünk a sárban, pontosan azon a ponton, amelyre esküdtünk, hogy közeledünk. Hogyan jutottunk oda?
„Megállapítást nyert, hogy az alkoholisták lányainak körülbelül 60 százaléka férjhez megy férfiakhoz, vagy már betegek, vagy azok számára, akik megbetegednek az alkoholizmusban. A trend nem sérül, még akkor sem, ha az anya elvált a lánya apjától”(Moskalenko, 2009). Ennek a ténynek a legcsekélyebb racionális magyarázata sincs. Hiszen az alkoholfüggő személy lányai, mint senki más, ismerik a küzdelem nehézségeit és kilátástalanságát. Ő a legjobban ismeri azt a fájdalmat és kilátástalanságot, amelyet a gyerekek tapasztalnak egy ilyen családban. Nincs okunk azt hinni, hogy az élete másként fog alakulni, de igen.
Általános szabály, hogy gyermekkorában ennek a nőnek kétségbeesetten hiányzott a szeretet és a törődés. Anya apával volt elfoglalva, nem volt ideje a lányára. Talán a szülők kemények és kritikusak voltak, talán közömbösek és elkülönültek. Bármennyire is igyekezett a lánya, hiába tanult, hiába segített, nem tudott dicséretet elérni. Mindkét szülő érzelmileg elérhetetlennek bizonyult számára: apa, mert ivott, anya pedig minden lelki erejét beleadta apába. Ezenkívül a lány békefenntartó kontingens szerepét játszotta a szülők közötti elkerülhetetlen konfliktusokban. Állandóan készenlétben kellett állnia. Rendkívül alacsony önbecsüléssel, éberséggel, szorongással, túlzott ellenőrzéssel és csillapíthatatlan szerelmi szomjúsággal lépett be a világba. Esküszik magának és másoknak, hogy ez a rémálom nem fog megismétlődni a saját családjában. A kötődés negatív jellege ellenére nem mentes a szülői család forgatókönyve alól, minden esélye megvan arra, hogy reprodukálja azt. Gyermekkorában a lány tehetetlennek bizonyult apja részegsége előtt, most erős, energikus, felnőtt, és be tudja bizonyítani az egész világnak, és főleg anyjának, hogy lehetséges a mese, a szeretet és az odaadás csodákra képes. Ez az ő esélye arra, hogy önbecsülést szerezzen, saját regényének hősévé váljon, és mentesüljön a saját élete iránti felelősség alól (Moskalenko, 2009).
A hiányos szétválasztás a szülői családban lévő hiányos folyamatok áthelyezését eredményezi a saját családjához. Ez nem csak az alkoholista családokra vonatkozik. Murray Bowen elmélete szerint a szülői családban kialakult feldolgozatlan, reagálatlan konfliktusok a saját házastársukkal való kapcsolatokban reprodukálódnak. A konfliktus kora nem számít (Cleaver, 2015). Lehetséges olyan helyzet, amikor egy anya és lánya, akik között konfliktus alakult ki, hosszú évekig nem kommunikál egymással. A konfliktus azonban megismétlődik a férjhez fűződő kapcsolatban. A szülők halála nem rombolja le a sztereotípiát, hanem éppen ellenkezőleg, erősíti azt. Most ő, ahogy Varga A. találóan fogalmazott, „tabletre van faragva” (Varga, 2001).
A szülői család biztosítja számunkra a családi rendszer összes összetevőjét: interakciós sztereotípiákat, családi szabályokat, családi mítoszokat, stabilizátorokat, történelmet és határokat. Az interakciós sztereotípiák „a családtagok stabil viselkedési módjai, cselekedeteik és üzeneteik, amelyek gyakran megismétlődnek” (Malkina-Pykh, 2007). Például egyes családokban szokás "te" -nek szólítani egymást, másokban általában kinevetik egymást, stb.
A családi szabályok „meghatározzák a családi szerepek és funkciók megoszlását, bizonyos helyeket a családi hierarchiában, mit szabad általában és mit nem, mi a jó és mi a rossz” (Varga, 2001). A családi szabályok belső tartalma nem olyan jelentős, a szabályok működőképességének vagy diszfunkcionalitásának meghatározásában döntő fontosságú a rugalmasságuk, az életkörülmények követelményeinek megfelelő változtatás képessége. Az egymásnak ellentmondó családi szabályok példájaként a házastársak kölcsönvették a szülői családtól, a családi költségvetés elosztásával kapcsolatos különféle elképzelésekre. Egy feleség, aki olyan családban nőtt fel, ahol szokás pénzt költeni szórakozásra: színházakba, klubokba, éttermekbe, élvezeteket nyújtani, boldogtalan lesz férjével, aki kölcsönvette a szülői családtól azt a szabályt, hogy pénzt takarítson meg egy esős napra, rohadt zoknit és csak akkor vegyél új dolgokat, ha a régiből rongy lesz. Ilyen helyzetben a férj feleségét költekezőnek, a férj feleségét pedig mohónak fogja tekinteni. Konfliktus fog kialakulni.
A családi szabályok alkotják a családi mítoszok alapját. A mítosz összetett családi tudás, amely mintegy folytatása egy ilyen mondatnak: „Mi vagyunk …” (Varga, 2001). Vannak olyan mítoszok, mint „Nagyon összetartó család vagyunk”, „Hősök családja vagyunk”, „Mi vagyunk az európai értékek hordozói”, „Szabad művészek vagyunk” stb. A családi mítoszok egybeesése a családi jólét egyik legfontosabb alapja. A „Szabad művészek” mítoszú családból származó férfi számára nehéz lesz boldogságot találni egy „barátságos családból” származó nővel. Ezek a mítoszok kizárják egymást, mivel a "szűk család" feltételezett szabályai: "A tanárnak (főnöknek) mindig igaza van", "Mindennek tisztességesnek kell lennie" stb. alapvetően ellentmond a "szabad művészek" körében elfogadott szabályoknak.
A családi rendszer következő paraméterére - a család határaira - vonatkozó elképzeléseket is örököljük a szüleinktől. Nehéz lesz kölcsönös megértést találni egy olyan családból származó férj számára, ahonnan időnként, különleges alkalomra és különleges meghívásra érkeztek vendégek, valamint egy feleségnek, aki olyan házban nőtt fel, amelynek ajtaja mindig nyitva áll a szomszédok, barátok és rokonok előtt.
A családi rendszer következő paramétere a családstabilizátorok. Rendkívül gyakori, hogy a gyerekek családstabilizátorokká válnak. A szülők elmerültek gyermekeik nevelésében, ami lehetővé teszi számukra, hogy figyelmen kívül hagyják a házassági kapcsolatok problémáit. Nem hiába épül annyi beszélgetés és elmélet az "üres fészek" helyzete körül. Valójában ez egy olyan helyzet, amikor a házastársak kénytelenek szembenézni a kapcsolatukban felhalmozódott problémákkal. Az ilyen családokban vertikális koalíciók jönnek létre, amelyek diszfunkcionális jellegűek. Attól tartva, hogy egyedül maradnak problémáikkal, a szülők megpróbálhatják nem engedni a gyermeket az önálló életbe, megtartva őt a családban. A szétválasztást ilyen helyzetben nagyon nehéz megvalósítani.
A legfontosabb paraméter, amely a legvilágosabban illusztrálja a családi viselkedés következetességét és összefüggését sok generációban, a családtörténet. Genogram (családi diagram) segítségével nyomon követhető. A genogram nemzedékről nemzedékre ismétlődő viselkedési sztereotípiákat tár fel (Bowen, 2015; Varga, 2001).
A családi rendszerrel való munkát nehezíti, hogy a felsorolt paramétereket a kapcsolat résztvevői nem ismerik fel. Nem könnyű szavakba önteni az elégedetlenség homályos érzését. „Az aggódó problémás család általában a legszubjektívebb formában jelentkezik a terapeuta előtt … Az ügyfelek aktívan hibáztatják egymást és önmagukat. Minden családtag arra törekszik, hogy a terapeuta szövetségesévé váljon, vagy attól fél, hogy a terapeuta valaki más szövetségesévé válik”(Bowen, 2015).
A kapcsolatok történetébe való kirándulás végén, ismétlődő forgatókönyvek sorozatában úgy tűnik, hogy a jövő előre meghatározott, hogy a sorsot őseink a lényegre festették, és hozzájárulásunknak csak a staféta átadása szab határt gyerekeknek. De ez egyáltalán nem így van. Felnőttként, tudatos és felelősségteljes emberként megszabadulhatunk a működésképtelen koalícióktól, felhagyhatunk az elavult mítoszokkal és történetekkel, és olyan határokat és szabályokat szabhatunk meg, amelyek elfogadhatók a családunkban. Fontos, hogy visszavedd a felelősséget az életedért.
Bibliográfia:
- Bowen M., Kerr M. Családértékelés // Murray Bowen elmélete a családrendszerekről: alapfogalmak, módszerek és klinikai gyakorlat / Per. angolról - M.: Kogito-Center, 2015.-- 496 p.
- Varga A. Ya., Drabkina TS Szisztémás családi pszichoterápia. Rövid előadás tanfolyam. SPb.: Rech, 2001–144 p.
- Cleaver F. Egyesülés és differenciálódás a házasságban // Murray Bowen elmélete a családi rendszerekről: Alapfogalmak, módszerek és klinikai gyakorlat / Ford. angolról - M.: Kogito-Center, 2015.-- 496 p.
- Malkina-Pykh I. G. Családterápia. M.: Eksmo, 2007.-- 992 p.
- Moskalenko V. D. Függőség: családi betegség. M.: PER SE, 2009.- 129 p.
Ajánlott:
A Házastársak Kölcsönös őszintesége, Mint A Család Lelki és Erkölcsi Alapja
Oroszország csaknem negyedszázada a világelső a válások számát tekintve. Az anyakönyvi hivatal statisztikái szerint a házaspárok 50% -áról 70% -ára osztottuk az adott évben nyilvántartásba vett családok számát. A válásnak sok oka van: a házastársaknak nincs saját otthonuk, alacsony jövedelmük, szüleiktől való függőségük, alkoholizmus, kábítószer -függőség, szerencsejáték -függőség, családon belüli erőszak, gyermektelenség, szexuális összeférhetetlenség, hűtlenség és még sok más
A Házastársak Egészségtelen Kapcsolatának Jelei
Amikor a házasságban az élet lefelé fordul, és a kapcsolat ideges és ingerlékeny, kísértés minden felelősséget a párjára hárítani. De valószínűleg mindkét házastárs hibás. A szakértők több jelnek adtak hangot, amelyek azt jelzik, hogy a családi kapcsolatokkal nincs minden rendben.
Házastársak Különböző Gyermekkorból
Mi határozza meg a házastársak viselkedését? Konfliktusok minden családban előfordulnak. Néha ők, mint egy elhasználódott lemez, ugyanazt a forgatókönyvet követik. Az ilyen veszekedési ciklusba került házastársak fel sem fogják, hogy az ok gyermekkorban rejtőzhet.
A Gyermek Hobbija: Választani A Saját és A Szülői Vágyak Között
Ezenkívül, ha gyermeke körökbe jár, akkor önállóbbá és magabiztosabbá válik, társaságkedvelő, szélesíti látókörét és növeli az intelligenciát. A gyerekek csak most nem mindig értik, hogy milyen érdeklődési körük van, és milyen hobbit szeretnének választani.
A Szülői Kegyetlenség és Annak Hatása Egy Személy Sorsára
Sokan éltek sebekkel a lelkükben évtizedek óta. Fáj, fáj, vérzik, önmagára emlékeztet a szégyen és a bűntudat révén, amely áthalad az ember életének minden területén, a tehetetlenség és a védtelenség érzésén keresztül, amely hirtelen és váratlanul felborul.
