Másodlagos érzések Vagy Ez A Csodálatos Csodálatos Világ

Videó: Másodlagos érzések Vagy Ez A Csodálatos Csodálatos Világ

Videó: Másodlagos érzések Vagy Ez A Csodálatos Csodálatos Világ
Videó: Koncz Zsuzsa - Bódi László - Csodálatos világ (Bódi László) 2024, Április
Másodlagos érzések Vagy Ez A Csodálatos Csodálatos Világ
Másodlagos érzések Vagy Ez A Csodálatos Csodálatos Világ
Anonim

Másodlagos érzések vagy ez a csodálatos csodálatos világ.

Ijesztő tud lenni. És akkor menekülök. Bármennyire is futok, még mindig állok. Ez a hely nem szint és nem ferde, egyszerűen nem alkalmas a szabadság szellemének életére. Természetesen azt mondhatom, hogy a sok munka és a siker, vagy a munkahely hiánya körülbelül ugyanazt jelenti, arról, hogy mennyire rossz számomra, hogy elmerülök a munkában és a sikerben, vagy teljesen elzsibbadok és nem látja a kijáratot. Csakúgy, mint az érzéseid. Nem látom őket. Ilyen kísérteties érzéketlenség, amely tárgytalan félelembe fullad, és egy idegen árnyékába bújik számomra, aki magával hozta az életembe, hogy nincs bennem semmi. Igen, a belső ürességemet úgy látom, mint valami létező, és tele vagyok a hiányommal, és talán ez lesz az árnyoldala annak, hogy elfogja az Árny archetípus, ki tudja, ki tudja, végül is egy dolog érezni elefánt, szemfedővel, és egészen más dolog, amit le kell nyelni egy bekötött szemű elefántban. Óriási érzések az érzetlen félelem vastag bőre alatt.

A tér görcsös falak heves fájdalmával válaszol a félelmemre, kiszorítja rólam a tudatalatti őrületem alakjait, gondolataim szörnyű múmiái sovány testbe öltözve jönnek hozzám, kevés van belőlük, de vannak, vannak jobban félnek, mint én, valaki az elefánt vastag bőrére emlékeztet, valaki pedig olyan sötét, mint a fekete sötétség, idő és sajnálat nélkül. És olyan ijesztő elképzelni, hogy mindez csak így lehet, és nem másképp, és minden próbálkozásom a „helyzet javítására” bele van fektetve „máshogy”. Arra vagyunk ítélve, hogy éljük a jelentésünket? Nincs esély a nemre, ma azonban nem az ő napja van, mint mindig. A kezeim teremtése elvágja őket, felemelkedik az edipális Oidipuszban, és vigasztalja magát az illuzórikus Istenhez való jog reményével. Mindez olyan szokatlanul szomorú, csak csendben akartam érezni a boldogságomat, és óvatosan a helyére tenni, de ez az üvöltés meglátta az elefántot. Megrémültem nevetséges méretétől, és eszembe jutott, hogy az elefántvadászok egy halom elefántszarban fekszenek késsel a kezükben, és várják, amíg az elefánt átkel a kupacon, akkor a vadász elvághatja az elefánt hasát. Ez annyira metaforikus, mert így a vadász kiszabadíthatja az elefántban lévőt, ugyanakkor meg kell kevernie magát a szarral. Szarban és késsel, hmm … elég homoszexuális. Nahát, nahát.

Nagy valószínűséggel nem fogsz tudni kiszáradni a vízből. Az érzelmek az érzéketlen védelem alatt rejtőznek, amelyek lassan a világmindenség kirívó káoszának irgalmatlan szépségében vándorolnak. Másodlagos érzések állnak rendelkezésemre. Másoktól veszem el őket, vagy felruházzák velem, állandóan megváltoztatjuk őket, látjuk, hogy egyértelműen használtuk az érzéseinket, de úgy teszünk, mintha újonnan néznének ránk, új ragyogást adnának a töltelékükkel, és eltakarnak minket. Fedél és fedél. És e csodálatos világ körül, és halom elefántszar, vadászok késsel a kezükben, elefántok és félelem. Végül is azt mondom, hogy félek, talán még izgulni is fogok ettől, talán remegni kezdenek a kezeim, és elszaladok, de olyan nehéz elhinni, hogy egy elefántról nézek bekötött szemmel.

Inkább elmegyek dolgozni, sikeres leszek, és teljesítem az eladási tervemet, így kevésbé lesz észrevehető, hogy a kezem olyan foltos, ami korábban az elefántban volt.

Végezetül emlékezzünk azokra, akik késsel a kezükben szarkupacban aludtak el, és elefántra vártak. Kár, kár.

Ajánlott: