Sajnálja Magát Vagy Nem Sajnálja Magát?

Videó: Sajnálja Magát Vagy Nem Sajnálja Magát?

Videó: Sajnálja Magát Vagy Nem Sajnálja Magát?
Videó: Tarcsi Zoltán Jolly - Nagy Mulatós Mix 5 (Official Music Video) 2024, Április
Sajnálja Magát Vagy Nem Sajnálja Magát?
Sajnálja Magát Vagy Nem Sajnálja Magát?
Anonim

Mit jelent - nem sajnálhatja magát, és meg kell szabadulnia ettől a vágytól? Mikor sajnálja magát és mikor nem?

Kultúránkban szokás panaszkodni másoknak (barátoknak, ismerősöknek, kollégáknak, néha még járókelőknek is), és sajnálni magát. Sokan úgy vélik, hogy a beszélgetőpartnerrel folytatott beszélgetés csak akkor lehetséges, ha panaszkodik a különböző életkörülményekre, és sajnálja magát a beszélgetésben. A dicsekvés éppen ellenkezőleg, ijesztőbb - elménkben mély és ellenőrizhetetlen félelem van az irigységtől. Ez egyfajta varázslatos gondolkodás, amelyet idegenek irigyelhetnek a sikerre, így minden nélkül maradhat.

A pszichológiában általánosan elfogadott, hogy szimpátiával, elfogadással és tisztelettel kell bánni önmagával, nem pedig megkorbácsolni az esetleges hibákat és hibákat. Ha különféle traumatikus események következnek be, amelyek következtében egy személy fel van háborodva, harag vagy frusztráció keletkezik (különleges érzelmi állapot, amely külső akadályokkal való ütközés vagy személyközi konfliktus során keletkezik; ugyanakkor a személy nem tud hogy elérje céljait, és kielégítse szükségleteit és vágyait), szabad utat kell engednie az érzéseknek és a könnyeknek. Általánosságban elmondható, hogy az ilyen állapotokban való hosszú tartózkodás az emberi tevékenység teljes szervezetlenségéhez vezethet, befolyásolhatja a jellemet (például növelheti az agresszivitást), vagy provokálhatja a kisebbrendűségi komplexus kialakulását.

Az ilyen állapotokban nyitott érzelmekre van szükség az egyén stabil mentális állapotának továbbfejlesztéséhez. Függetlenül az átélt érzések mélységétől és élességétől, elengedhetetlen, hogy időt szakítson az érzelmi átélésre - sírjon, panaszkodjon, szomorkodjon stb. Ha egy személy nem ad lehetőséget másoknak, hogy sajnálják magukat a nehéz élethelyzetekben, a kapott sérülések nyitva maradnak, és időszakosan bizonyos nyomokat hagynak a hétköznapi életben.

Bizonyos helyzetekben az önsajnálat krónikus jellegű - az ember egy, két, tíz évig panaszkodhat az életére, ugyanakkor nem tesz kísérletet a helyzet javítására. Ilyen esetekben az emberek nem próbálják felismerni a probléma teljes mélységét, szélesíteni látókörüket, újragondolni élethelyzetüket, foglalkozni a panaszok valódi okaival és általában vállalni a felelősséget mindenért, ami az életükben történik. Idővel a szánalom az érzelmi állapot aljára süllyed, mérgezővé válik és erkölcsi nyomást gyakorol az emberre. Az ilyen helyzeteket meg kell szüntetni.

Mikor van szükség a szánalomra és mikor túlzás? Erre a kérdésre csak az adott személy válaszolhat, kritikusan elemezve a jelenlegi helyzetet.

Mi lehet az önsajnálat mögött?

- régóta fennálló trauma, amelytől egy személy nem tud megszabadulni;

- korábbi évek kemény munkája és erőtlensége a kívánt cél felé való továbblépéshez;

- depresszió és így tovább.

Mindezeket az okokat valóban objektívnek és tisztelettudónak lehet nevezni annak érdekében, hogy panaszkodjunk és engedjük az érzéseinket, hogy teljes mértékben átéljük érzelmeinket. Van idő begyógyítani a kapott sebeket, és van idő a kitűzött cél felé haladni. És csak mindannyiunknak kell választanunk a további mozgás irányát, ehhez pedig őszintén meg kell válaszolnunk egy meglehetősen egyszerű kérdést - a szánalom érzése táplálja (támogatja), vagy belülről?

Ajánlott: