Légy Anyám, Vagy Pszichológiai Szerepjáték Páros

2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38

Jó vagy rossz az anya vagy apa szerepét játszani, pártfogolni párt, vagy éppen ellenkezőleg, megengedni, hogy partnere magát pártfogolja?

A valóságban nincs ezzel semmi baj. A legfontosabb, hogy ne maradj örökké az egyik szerepben. Néha a neurózis szórakoztatást igényel, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy emiatt aggódnia kell - minden ember bizonyos mértékig neurotikus, nincsenek teljesen egészséges emberek.

Mindannyian függünk testünktől és szükségleteitől, a különböző életkörülményektől és a körülöttünk lévő emberektől. Amíg élünk, mindannyian egymásra vagyunk utalva. A neurózis bizonyos mértékig jelen van mindenki életében, bizonyos esetekben átmenetileg. Például egy személynek ki kell elégítenie egy bizonyos ideiglenes szükségletet. Önmagában nem tudja megtenni, ezért kénytelen másokhoz fordulni - ez már neurózis. Ne aggódjon azonban a neurotikus kapcsolatok kialakulása miatt - rendszeresen meg kell vigasztalni a neurózist, ez a szervezet igénye. Ezért nem szabad rányomni a "neurózis" bélyegét a kapcsolatra.

A "kapcsolat" tágabb fogalom, mint a "neurózis". A probléma abban a pillanatban jelenik meg, amikor az emberek függővé válnak az ilyen kapcsolatoktól, attól, amit a partner közvetlenül ad a kapcsolatban, azon a tényen, hogy ő (ő) anyai szerepet játszik. A párkapcsolatban betöltött szereptől való függőség kialakulásának időzítése abszolút lényegtelen. Férfi és nő is anyai vagy apai objektummá válhat, betartva minden határt és törvényt. Ez meglehetősen fontos, tekintettel arra, hogy egy személy ezt a funkciót önmagában nem tudja művelni, valamint a jövőben is támaszkodhat rá. Ezen a ponton kezdődnek a problémák.

Hogyan helyes és hogyan kell? Viszonylag szólva, szerepet kell cserélni a családban: ma én vagyok az anyukád (apa, testvér), holnap te vagy nekem. A híres amerikai pszichiáter és a családterápia egyik alapítója, Karl Whitaker "Dancing with the Family" vagy "Midnight Reflections of a Family Therapist" című könyvében leírta a családi rendszer hierarchiáját. Ez van és lesz, mint minden olyan rendszerben, amelyben háromnál több ember van (lesz vezető, „bűnbak” stb.).

Mi fontos a családi rendszer számára Karl Whitaker szerint? Szüntesse meg az egyik szerephez való ragaszkodást. Például, ha mindig ugyanaz a személy a "bűnbak", akkor ő szenved a legjobban, és ennek megfelelően a családi rendszer nem stabilizálódik.

Fiatal korában a pszichiáter skizofréniás betegek kezelésével foglalkozott. Idővel észrevett egy kifejezett tendenciát - a pszichiátriai kórházban végzett kezelés befejezése és hazatérése után a skizofrének ismét pszichiáterekhez fordultak segítségért. A helyzet az, hogy a család ismét pszichózist ébresztett. Ezért döntött úgy Karl Whitaker, hogy csak családdal bánik az emberekkel - anyával, apával, lányával, fiával, nagyszüleivel. A pszichiáter szerint minél több családtag jár terápiára, annál mélyebbre kerül a probléma megoldása. Ez a megközelítés meglehetősen hatékony Nyugaton, de nehéz megvalósítani a FÁK országaiban. Emellett fontos, hogy a kiválasztott szerepben maradhasson, és időben bekapcsolhasson.

Ha a kapcsolatokban való gyógyulásról van szó, akkor megszabadulhat a traumák egy részétől, ha érzelmileg átdolgozza; gyermekkorától mélyen kielégítetlen szükségletek kielégítése; gyógyítani a fokozott szorongással és bizalommal járó sekély pre-verbális traumát (1, 5 éves korban alakult ki). Utóbbi esetben fontos megérteni, hogy ha nincs bizalom, akkor az illető nem lesz képes kielégülni a párjával, és nem tudja kezelni a korábban kapott traumát.

A pre-verbális traumát legjobban egy idegennel lehet megoldani; más szükségletek kielégítését ki lehet dolgozni a partnerével, különösen, ha megengedi magának, hogy elmenjen a szokásos forgatókönyvek elől. A teljesen új személyiséggel való kommunikáció, amely nem hasonlít a gyermek- és felnőttkori kötődés tárgyaihoz, felbecsülhetetlen élményt nyújt, de nehéz lesz, mivel mindenesetre a gyermekkori tapasztalatokból származó előrejelzések is benne vannak.

Mikor befolyásolhatják általában a partnerek által betöltött szerepek a kapcsolatot? Ha az egyik partner anyja (apja) lesz a másiknak, de nem lát visszajelzést, hálát. Az anyai vagy apai alak befogadója frusztrált állapotban van, a második partner zavart, és egyáltalán nem érti, mi történik. Egy ilyen kapcsolatban senki sem lesz teljesen boldog.

A függő kapcsolatok sem mindig rosszak. Ha egy pár 20 éve házasságban él, egymástól független kapcsolatban, akkor lehetetlen azonnal megszakítani a kapcsolatot. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy mindkét partner megértse, hogy pontosan mi a probléma, mi zavar. A második lépésben fel kell ismerni a probléma létezését, és ennek megfelelően fokozatosan kilépni a társfüggő kapcsolatból.

Így egy párkapcsolatban fontos, hogy elfogadjunk egy partnertől mindent, amit csak tud adni (anyai gondoskodás, apai felügyeleti jog stb.), Ne követeljünk tőle lehetetlent, és ne alakítsuk funkcióvá.

Mit jelent a "funkció"? Ez a partner torz felfogása - vigyázni kell, vigyázni, ételt hozni, főzni, tisztítani, mosni, csókolni, odaadóan és gyengéden a szemébe nézni. Ebben az esetben ragaszkodik egy szerephez. Ha

az anya szerepét játsszák, nem kell teljesen részt venni ezekben a feladatokban. Például: a férj rosszkedvű, ne játsszon anyuci szerepet („Ez az, valami történt a fiammal, ezért rossz a hangulata”), tudnia kell távolságot tartani érzelmileg egymástól. Egy kapcsolatban nem szükséges mindent egymásért eldönteni, teljes mértékben élni a párja életét, érdeklődni az ő érdekei iránt és kielégíteni minden igényt. Azokban az időszakokban, amikor nincs elegendő erőforrás az életben, nehéz a barátaival és kollégáival, egy partner pótolhatja ezt a hiányt; ha azonban nem áll készen erre, nincs joga követelni.