Aki Nem Fél Az öregedéstől

Videó: Aki Nem Fél Az öregedéstől

Videó: Aki Nem Fél Az öregedéstől
Videó: Szinetár Dóra: ˝Várom, hogy legyenek ráncaim…˝ - tv2.hu/fem3cafe 2024, Lehet
Aki Nem Fél Az öregedéstől
Aki Nem Fél Az öregedéstől
Anonim

A szerzőtől: Az öregedéstől való félelem különböző korokban jelentkezik, az alap mindig az, hogy változatlanul kell hagyni azt, ami a fejlődés és az evolúció koncepciója szerint változhat. Az öregedéstől való félelem gyakran elrejti a versenyt az Univerzum kialakításával és az ember szellemi fejlődésének torzulásával. Mi a félelem az öregedéstől? Ez riasztó, megszállott állapot, amikor a kor előrehaladtával a test fizikai változásaitól való félelem áll fenn. Ezt a félelmet Dorian Grey -szindrómának is nevezik, O. Wilde regényének, a Dorian Gray képe című film szereplőjének tiszteletére.

Ennek a regénynek a karaktere nagyon szép megjelenésű volt, amelyet a körülötte lévők csodáltak, portréban ábrázolva. És akkor egy napon megijedt a gondolattól, hogy szépsége és fiatalsága nem örök, és elvesztése után nem lesz érdekes a körülötte lévők számára. Annyira megijedt, hogy helyet akart váltani az arcképpel, és örökké fiatal marad. Vágya teljesült, arcképe megöregedett, minden alkalommal, amikor Dorian szellemi értékeivel ellentétes cselekedetet hajtott végre. Ugyanakkor maga is fiatal maradt, és maximális örömmel élte életét.

A kísértésnek engedve és erkölcsi értékeit elárulva Dorian nem sokat törődött másokkal, számára a legértékesebb dolog a saját öröme volt. Élete tele volt alaptételekkel, nem értékelte a körülötte lévő emberek érzéseit és tapasztalatait, nem értékelte azokat, akik szeretik.

Minden cselekedetünk, gondolatunk és érzésünk tükröződik az arcon, a szemekben, és egy mimikai álarc formájában van lenyomva. Egész belső világunk, mint egy tükörben, arckifejezések formájában nyilvánul meg, amelyek révén üzenetet hozunk létre másoknak.

Észrevette, hogy néhány idős ember mosolyog, aktív, meleg pillantással, akihez szeretne közeledni és beszélni, míg mások nem. Az ember abban az esetben nyilvánítja meg a belső fényt, ha elfogadják az életét, mint valami többet, mint a test külső paramétereit és határait. Ilyen stabilitást ad az embereknek az a gondolat, hogy önmagunkról, mint lelki erőforrásról van szó, cselekedetekben, világos gondolatokban önmagunkról és a világról, az öröm, a szeretet és az élet, a természet iránti hála érzelmein keresztül.

Ebben az esetben elfogadható a külső változások, az arcon és az ősz hajban lévő ráncok. Az érettség elfogadása a hála elfogadása a megszerzett tapasztalatokért, ami a pozitív vagy negatív értékeléstől függetlenül bölcsességet hoz. Ez az élet ajándéka, amelyet csak idős korban, az évek megélése útján lehet megszerezni. A bölcsesség a belső világ azon ereje, amely a külső öregedés tapasztalatai révén elfogadja az élet örök értékeit: szeretetet, meleg kapcsolatokat egymással, támogatást, törődést, barátságot, hitet, hálát, új dolgok tanulását és sok mindent, sokkal több.

Dorian esetében belső világának tükröződése egy barátja által teljes méretben festett portré volt. Az örök fiatalság kultuszát teremtette meg magának, hisz ez az egyetlen érték, amiért minden alkalommal elárulta érzéseit és kapcsolatait, démoni módon kegyetlen és cinikus emberré vált.

Istennek tartotta magát, átlépte a fájdalmat és a halált, amelyet maga körül teremtett. Amikor elege lett az élet mulatságaiból és élvezeteiből, azok megszüntették a létezés értelmét. Lelke gyötrődött a vigasztalást keresve, amin keresztül végül arra a következtetésre jutott, hogy az élvezet és a boldogság egyáltalán nem ugyanaz. Élettapasztalatában sajátította el azt a bölcsességet, hogy csak az, ami nem örök, különleges érték.

Elszakadt a gyűlölet érzésétől, amelyet az öregedő portré iránt érzett, amikor meglátta rajta a fájdalom, a gonoszság és a pusztulás nyomait, amelyeket tetteivel okozott másoknak. Az érzés, amikor rájött, hogy egész élete a kicsapongás szakadékában telt, értelmetlenséget hozott az élt évekbe és az életbe, amely egy jóképű, nem öregedő 20 éves férfi leple alatt telt. Ugyanakkor az öregedő, romló portré az általa elárult lélek szimbólumává vált, fájdalmat okozva az élvezetek kedvéért, elcsábítva a körülötte lévőket örök fiatal megjelenésével. Az egész tragikus következményekkel végződött, Gray végül öngyilkos lett, és zúzó késes ütéseket mért a portréra.

Egyszer egy idős férfi elárulta unokájának egy életre vonatkozó igazságot:

- Minden emberben van küzdelem, nagyon hasonló két farkas küzdelméhez. Egy farkas a gonoszt jelképezi: irigységet, féltékenységet, sajnálat, önzés, becsvágy, hazugság. Egy másik farkas a jóságot képviseli: békét, szeretetet, reményt, igazságot, kedvességet és hűséget.

Az unoka, nagyapja szavai miatt lelke mélyére költözött, elgondolkozott, majd megkérdezte:

- És végül melyik farkas nyer?

Az öreg mosolyogva válaszolt:

- A farkas, akit etetsz, mindig nyer.

Ajánlott: