Hol Lehet Beszerezni Az Erőforrást

2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38

HOL HASZNÁLHATJA AZ ERŐFORRÁST?

Első rész

Példabeszédes "varázslatos személyzet"

Csak egy ember volt a világon, és gyerekkorától kezdve nyomorult volt. Nem tudtam állni, járni, és még egy kanalat sem tudtam a kezemben tartani. Egész nap a tűzhelyen feküdt, és a nehéz sorsára gondolt. Eleinte az Úrhoz imádkozott a gyógyulásért, aztán elkezdett gondolkodni a földi szenvedések megszabadulásáról, utána még abba is hagyta a szeretteivel való beszélgetést.

Ott feküdt betegen és kétségbeesetten harminc évig és három évig. Igaz, haláláig a tűzhelyen feküdt volna, de úgy történt, hogy az utazó kopogtatott a kunyhóján, és inni kért.

- Nem adhatok neked inni - válaszolta a férfi. - Én, olvasok, harminc év és három év, és nem tudok lépni.

- Mikor próbáltad megtenni ezt a lépést? - kérdezte az utazó.

- Régen volt - felelte a férfi. - Nem is emlékszem, mikor.

- Nos - mondta az utazó -, segítek. Vedd ide a varázslatos botot, és hozz nekem egy italt.

A férfi nem emlékezett magára örömében, a férfi lemászott a tűzhelyről, felkapott egy varázsbotot, és … tett egy lépést, majd egy másikat, majd egy harmadikat.

- Hogyan köszönhetném meg ?! - kiáltott fel a férfi. - És mi a csodálatos erő a személyzetében?

- Nincs benne semmi csoda! - válaszolta az utazó. - Adtam egy fogantyút az ásóból, amit az udvaron vettem fel. És felkeltél, mert elfelejtetted gyengeségeidet, és ezért megnyerted a betegségedet. Nem kell megköszönnöd. Jobb, ha ezen a világon ugyanazt a szerencsétlen embert találja meg, mint a közelmúltban, és segít neki.

Mik tehát az erőforrások?

A pszichológiában ezt a kifejezést gyakran használják, mivel a pszichológus fő célja az, hogy a hozzá forduló, nehéz helyzetbe kerülő személynek segítsen megbirkózni problémáival belső erőforrásainak aktiválásával és külső források keresésével.

Tudományos szempontból az egyén FORRÁSAI mindazok az élettartók, amelyek egy személy rendelkezésére állnak, és lehetővé teszik számára, hogy biztosítsa alapvető szükségleteit: a túlélést, a biztonságot, a társadalomban való részvételt, a tiszteletet és a társadalmi önmegvalósítást.

Az erőforrásokat külső és belső részekre osztják. A külső erőforrások olyan anyagi értékek, társadalmi státuszok (szerepek) és társadalmi kapcsolatok, amelyek támogatják a társadalmat, segítenek a kinti személynek. A belső erőforrások egy személy személyes potenciálja, karaktere és készségei, amelyek belülről segítenek. Azonban mind ezek, mind más erőforrások szoros kapcsolatban állnak egymással, és a külső erőforrások elvesztésével fokozatosan csökkennek a belső erőforrások. Egyszerűen fogalmazva, a külső erőforrások mindazok, amelyek körülvesznek minket a külső világban, és amit felhasználhatunk: környezetünk (barátok, rokonok), pénzügyek és egyéb anyagi értékek (ház, autó stb.). Az információ (oktatás, személyes fejlődés) inspirál és erőt ad: utazás, kulturális környezet (színház, mozi, zene stb.), Kedvenc tevékenységek: tánc, rajz és még sok más.

Ez utóbbiból már a belső erőforrások fakadnak: ezek a tudásunk, képességeink, készségeink, jellemünk és pszichénk sajátosságai (személyiségünk erősségei). Minél többet szerzünk belső erőforrásokat, annál nagyobb a képességünk a külső erőforrások elvesztéséből való kilábalásra, annál nagyobb a külső tényezőkkel szembeni ellenállásunk, erősebb akaratunk, öntudatosságunk és hatékonyságunk, stresszállóság.

Beszélje meg és írja le magának, hogy milyen külső és belső erőforrásokkal rendelkezik: ki vesz körül, és támogatást nyújt Önnek, mit tud, hogyan és mit szeretne csinálni, hogyan használja fel tudását és készségeit, hogy megvalósítsa önmagát a külvilágban.

Gyakran előfordul, hogy az emberek nem is tudják, milyen erőforrásaik vannak. Nos, külső erőforrásokkal minden többé -kevésbé világos, tk. külsőek, könnyebben észlelhetők (bár előfordul, hogy nehéz időkben az ember észre sem veszi a külső erőforrásokat). A belsővel pedig egy kicsit nehezebb: nos, szeretünk például történeteket rajzolni vagy írni, de hogyan lehet ezeket a készségeket a társadalomban úgy megvalósítani, hogy ne csak nekünk, hanem másoknak is előnyös legyen. Hiszen ugyanezekből a példázatokból ismert, hogy a földbe temetett tehetségnek nincs értéke! Ezért fontos, hogy ne csak önmagad inspiráljon, azt csináld, amit szeretsz, hanem hasznos is legyen mások számára.

Második rész. MI AZ ELVESZTÉSE FORRÁSAINKAT

Egyszer egy ember bement az erdőbe gombát szedni. A falutól távol eső sűrű erdő után kutatva távozott, de véletlenül egy mély lyukba esett. Többféleképpen próbált kijutni ebből a lyukból, de nem tudta megtenni: ez a lyuk túl mély volt. Aztán segítségül hívni kezdte az embereket, és szerencsés véletlen folytán vadászok haladtak el tőle, és nyomon követték zsákmányukat.

A vadászok hallották, hogy a férfi segítséget kér, és odasiettek hozzá. Találtunk egy vastag ágat, beragadtunk a gombaszedő egyik végébe, hogy kivegyük a lyukból, de eszébe sem jut kimászni …

Az egyik vadász azt mondja neki: "Fogd meg az ágat, drága ember, és szállj ki a lyukból. Együtt kihúzzuk!"

A gombász így válaszol: "Nem tudom, hogyan ragadhatok ágat, és nincs erőm ahhoz, hogy megkapaszkodjak. Jobb lesz, ha lemegy a lyukba, és felemel …"

Egyre többen panaszkodnak arra, hogy nincs erő, belső energia, nemcsak néhány globális cél megvalósításához (például vállalkozás indításához), hanem elemi dolgokhoz is: barátokkal való találkozáshoz, moziba járáshoz, valami más kedvenc dologhoz.. Az emberek egyre gyakrabban szeretnek munka után otthon feküdni a kanapén a tévé előtt, vagy pihenés formájában szörfözni az interneten, ezáltal megfosztva magukat a természet adta erőforrásoktól.

Lássuk, mi „lophatja el” erőnket és erőforrásainkat.

Ha külső erőforrásokról beszélünk, akkor a fő "tolvaj" nem egy kedvenc munka, nem hivatásból származó munka. Itt az energia hatalmas mennyiségben "egyesül", mert az ilyen munka nem hoz ihletet, még akkor sem, ha az ember komoly eredményeket ér el, és karriert épít. Minél magasabbra mászik az ember a karrierlétrán, annál több energiát költ. Ha a munka nem erkölcsi, „lelki” elégedettséget hoz, hanem csak az anyagi oldalát biztosítja, akkor nem tölt fel energiával, és ezért megszűnik erőforrásnak lenni. Éppen ellenkezőleg, elkezdi "ellopni" erőinket.

A másik fő "rabló" a környezetünk. Azok az emberek, akikkel nem vagyunk kényelmesek, nem érdekeltek, és akik nem osztják értékeinket, szintén sok energiát vesznek el. Energiavámpíroknak is nevezik őket. Ha nem érzi úgy, hogy örömmel tölt el, miután bizonyos emberekkel kapcsolatba lépett, próbálja korlátozni a kapcsolatot velük. Ha ezek kollégák, vagy akár szülők, menjen a hivatalos kommunikációhoz: csak az üzletről, a munkáról beszéljen, ne mutasson túl sok érzelmet.

A külső erőforrások "rablói" olyan információkat is tartalmazhatnak, amelyek nem fejlesztenek minket, hanem éppen ellenkezőleg, eltávolítanak a valóságtól (most hatalmas mennyiségű ilyen információ van). Még az a hasznos tudás is, amelyet nem használunk fel a gyakorlatban, vagy nem osztunk meg az emberekkel, megszűnik erőforrásnak lenni. Egyfajta „mocsárrá” válnak számunkra: elkezdünk „felhalmozódni”, egyre több információt keresünk, belemerülünk gondolatainkba, visszahúzódunk önmagunkba, és ezáltal elveszítjük az erőnket is.

És mi „lopja el” belső erőforrásainkat?

Ahogy fentebb írtam, energiát veszítünk, ha nem használjuk fel tudásunkat és készségeinket önmagunk és legfőképpen a társadalom javára.

Ezzel, úgy tűnik, egyértelmű. Hogyan válhat például karakterünk "tolvajrá"?

A tény az, hogy jellemünk, ellentétben a születéskor adott temperamentummal, képes változni jóra és rosszra egyaránt.

Amit ebben az esetben karakterként definiálunk: belső személyiségvonásaink, külső ingerekre (helyzetekre) adott reakcióink. Minden helyzetre különböző módon reagálhatunk: tartózkodjunk a kritikától, vagy legyünk durvaak, semlegesek maradjunk az elkövetővel szemben, vagy gyűlöljük. És ezek a reakciók mind erőforrással tölthetnek meg bennünket, mind „ellophatják”.

Ha mindenkit megkérdez - mi, milyen tulajdonságok akadályozzák meg a fejlődését, akkor leggyakrabban ezt nevezik: lustaság, hajlandóság valamit tenni, megint energiahiány. Valójában azonban nem minden ilyen egyszerű: általában a zavaró tényező a halogatás, maga a szabotázs, hanem egyszerűen a dolgok későbbre halasztása. És itt az akadály egyáltalán nem a lustaság, hanem a belső bizonytalanság, félelmek, mély megmunkálatlan trauma.

Az energia és erőforrásaink elvesztésének, "elvezetésének" másik fontos oka, és azt mondanám, a legfontosabb ok a HÁLÓZATUNK, amely viszont a BÜSZKESSÉGÜNKBŐL ered. A hálátlanság nemcsak "felfalja" belső erőforrásainkat, hanem leértékeli azt a segítséget, amelyet az emberek megpróbálnak nekünk adni. A hálátlanság következtében megtagadjuk a számunkra felajánlott külső erőforrást, nem értékeljük azt, és ezért nem látjuk, nem értjük, hogyan kell használni, ezáltal megfosztjuk magunkat az energiától.

Fontos megtanulni, hogyan kell kezelni érzelmeit, fejleszteni érzelmi intelligenciáját, belső kompetenciáit és tulajdonságait. Át kell dolgoznia belső traumáit, meg kell szabadulnia tudatlanságának belső szemétől, hogy felépítse belső erőforrásait és sikeresen használhassa azokat.

És miért van ez a példázat a cikk második részének elején, kérdezed.

Tükröződésre. Mindenki látni fogja benne a saját "gegeit", amelyek akadályozzák őt a harmonikus fejlődésben és az erőforrások felhasználásában. Vagy nem mindenki …