Angyalok és Démonok Pszichológiája

2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38

Beszélni szeretnék veled a pszichológus néhány személyiségvonásáról. És egyszerre két kiváltó tényező van: egy cikk az empátákról és egy cikk a "különlegességekkel rendelkező" pszichológusokról (a képen Hannibal Lector látható, így egyértelmű, hogy kinek a kertjében van a kő). Az első cikk dicséri és dicsőíti az empátiás nőket, olyan zamatos módon, hogy még a belső nárcisztám is hervad a cukortúladagolástól. A második a kedvenc pszichopatáimat bántja, akik között kiváló szakemberek vannak, és én személyesen tanúja vagyok ennek. Most menjünk sorban.

Én vagyok az a nagyon empatikus nő, akiről ezt a cikket írták. Sőt, az empátiám részben természetes, részben pedig megszerzett - az oktatás során szerzett és a személyes terápiában feltárt. Igaz, a cikk szerzőjével ellentétben soha nem tartottam magam sem a legnagyobb boldogságnak, sem a legnagyobb rejtvénynek. Rendes nő vagyok, pluszokkal és mínuszokkal - szeretetteljes, szenvedő, néha vadul idegesítő, néha elragadóan szép. És pszichológus is vagyok - speciálisan képzett személy, útmutató, a megismerés eszköze.

Igen, tényleg "érzem" az embereket - fájdalmukat, érzelmeiket, hangulatukat. Azonban nincsenek mágikus tulajdonságaim: nincs röntgenlátásom, nincs telepátia, és soha nem érem el a hazugságvizsgáló látókörét. Ráadásul ezeknek a képességeknek semmi közük az empátiához.

Az empátia az empátia képessége - és ezt tudatosan, önmaga elvesztése nélkül. A szakmai képesítések lehetővé teszik az empatikus pszichológus számára, hogy konstruktív módon legyen együttérző - ne oldódjon fel a másik személyben és érzéseiben, de hozza az elfogadás és az érzelmi közelség érzését a folyamathoz. Bár az empátia messze természetes ajándék, fejleszthető. Stanfordban van egy egész központ az empátia jelenségének tanulmányozására. Számos érdekes munka és teszt létezik ennek mérésére.

Mint minden „csodálatos” tulajdonság, sok mítosz is létezik az empátiáról:

- az empátiát nem lehet megtéveszteni - jól látnak az embereken;

- mindig csak az igazat mondják;

- nehezen találnak partnert, mert az empáták csak egy komoly kapcsolatot ismernek fel;

- az empátáknak teljes szabadságra van szükségük - nem tolerálják a korlátozásokat;

-túlzottan érzelmesek, nincs logikájuk, és nem tudják uralni magukat;

- Az empaták hajlamosak sok kérdést feltenni, ami rendkívül bosszant másokat.

- tele vannak szeretettel és nem képesek gyűlölni.

Az empátiát valóban nehéz becsapni, de nem ő az egyetlen szuperhős, akinek mágikus ajándéka van. Ugyanilyen nehéz becsapni egy profilt, rendőrt vagy pszichopatát. Nincsenek csodák - tisztán mechanikus algoritmus tapasztalattal és szakmai készségekkel kombinálva. Bizonyos értelemben az empátia a pszichopata antipódusa alexitímiájával. Ahol az elsőben az érzelmek tele vannak „színnel”, a másodikban logika és világos számítás. Mindkettő azonban képes felismerni a hazugságokat. Az első a mások érzelmeinek "olvasása". A második a teljes hiányuknak és saját mesterien hazugságuknak köszönhető.

Az empaták nem mindig mondanak igazat. Mint minden élő ember, néha hazudhatunk is. Nem kevésbé becsüljük a szabadságot, mint mások, de be kell tartanunk bizonyos szabályokat ahhoz, hogy a társadalomban éljünk. Az empátia semmilyen módon nem befolyásolja a logikát - tökéletesen együtt élünk pusztán nőies vágyunkkal, hogy 5 pár egyforma cipőt vásároljunk, és azzal a képességgel, hogy összetett több lépéseket építsünk a tárgyalások során. Az empaták szenvedélyesek lehetnek a szerelemben és ugyanolyan szenvedélyesek a gyűlöletben. Ez a minőség egyaránt jellemző a nőkre és a férfiakra. Az empátok nagyszerű pszichológusok, orvosok és tanárok. Csodálatos emberek ezek, de csak emberek - az összes következménnyel.

Az empátia nem áldás vagy átok. Ez az a képesség, hogy "reagáljunk" egy másik személy tapasztalataira, és vele együtt bizonyos érzelmek "megélésére". Ez a minőség a legkevésbé sem akadályozza meg, hogy olyan partnert találjon, amelyik tetszik. Ez nem azt jelenti, hogy az empaták, mint a hattyúk, egyszer és mindenkorra párosodnak. Életemben voltak hosszú távú kapcsolatok és rövid regények, voltak heves veszekedések és szenvedélyes megbékélés. Nem mondhatom, hogy az empátia valaha is akadályozott vagy segített abban, hogy egy tisztességes emberrel találkozzak. Elég sok seggfejem volt, és egyetlen varázslatos ajándék sem segített elkerülni a szívsebeket. Másrészt az empátáknak őszinteségük és érzelmességük van. Ez gazdagabbá teszi velünk a kapcsolatot, de sajnos ez nem garancia a hosszú távra. Személy szerint én azon a véleményen vagyok, hogy a sikeres kapcsolat kialakításának kulcsa elsősorban a partnerek érzelmi érettsége. Jelenlétével még az olyan poláris személyiségek is jól kijöhetnek, mint az empátia és a pszichopata.

Tulajdonképpen ezzel szeretnék áttérni a pszichopaták témájára. Mindenki tudja, hogy a pszichológusoknak az empátiában rejlő tulajdonságoknak kell lenniük, nem szabad uralkodniuk és elnyomniuk, és bizonyos rugalmassággal kell gondolkodniuk. A pszichológus-pszichopata kifejezéssel sokan kábulatba esnek, rossz viccnek tévesztve. A lényeg az, hogy minden korlátozásuk ellenére a jól működő pszichopaták meglehetősen hatékonyak lehetnek válsághelyzetekben. Ahol az érzelmek akadályozzák, ott egyszerűen pótolhatatlanok. Magamnak volt tapasztalatom egy pszichopata pszichológussal (Haer szerint). Pár ülésen egy nagyon nehéz kérdést oldottunk meg. A titok egyszerű: ahol az empátia elhomályosította a szemem, jól jött a hideg számítása.

Nem mondom azt, hogy bárki, aki személyiségzavarban szenved, pszichológus lehet. Természetesen a szakember kiválasztásakor tisztában kell lennie az ő „sajátosságaival”. Nemcsak etikátlan az ilyen dolgok elrejtése, hanem büntetőjogi is. Csak azt mondom, hogy egyeseket nem lehet idealizálni, másokat pedig démonizálni. Nem minden empátia angyal, és nem minden pszichopata szörny. Sok viszonylag egészséges ember választja a pszichológus szakmát, hogy saját traumáit és komplexumait eljátssza.

Tehát véleményem szerint a kérdés nem annyira a természeti adottságokra, hanem az oktatásra, a tapasztalatokra és a saját „kidolgozottságára” vonatkozik. Kivétel nélkül minden pszichológusnak személyes terápián és felügyeleten kell átesnie. A sikert és a hatékonyságot nem annyira bizonyos tulajdonságok jelenléte határozza meg, hanem az a képesség, hogy a meglévő technikákat és eszközöket használjuk, egyesítve azokat egyetlen egyedi megközelítésben az ügyfél érdekében.

A pszichológus kiválasztásakor ne a címkék és a divatos szavak, hanem az objektív tényezők vezéreljék: az ilyen kérések kezelésében szerzett tapasztalat, az ügyfelek véleménye és a speciális oktatás. És ami a legfontosabb: bízz a saját reakciódban arra a személyre, akinek nyitni fogsz.