2024 Szerző: Harry Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:38
Nemrég bukkantam rá az asszertív (önérvényesítő) emberi jogok listájára, és észrevettem, hogy számomra ez olyan kényelmes ellenőrzőlista a terápia hatékonyságának nyomon követésére.
Amikor először jöttem a terápiára, az volt az érzésem, hogy semmihez nincs jogom, magam is olyan kicsi vagyok, jelentéktelen, és nemcsak más embereknek, de még magamnak sem szabad számolnom a véleményemmel, ők jobban tudják, több van bennük jogaimat, és nekem alkalmazkodnom kell hozzájuk, nem nekem. Egyáltalán nem volt lehetőség arra, hogy ne alkalmazkodjunk egymáshoz, és megengedjem, hogy én és a másik konfliktus és ellentmondás nélkül különbözjünk egymástól, nem láttam őket.
Ez az érzés megtalálta a módját annak, hogy az élet minden területén megnyilvánuljon: a munkahelyen csak egy funkciót tudtam elvégezni és megoldani egy problémát, és nem volt véleményem, és nem beszéltem az alternatívákról. A barátokkal valamilyen hálás, alkalmazkodó viselkedést választottak, a kijáratnál hatalmas irigységgé vált belőlük, és a legtöbben előbb -utóbb úgy döntöttek, hogy abbahagyják a kommunikációt velem. Általánosságban elmondható, hogy mindenütt volt egy gondolat, hogy gondolataimnak, tetteimnek, érzéseimnek logikusnak, más számára érthetőnek kell lenniük, meg kell magyaráznom és igazolnom kell magam mások előtt, mert szükségem van a jóváhagyásukra.
Természetesen ezen a ponton, ilyen véleménnyel magamról és a világról, okkal találtam magam, gyerekkori történetem nem a legsikeresebb módon alakult, édesanyám életszemlélete rögzítette az eredményt, és az események felnőtt életem többnyire önigazoló prófécia formájában öltötte meg ezen beállítások helyességét.
Esetemben a pszichoterápia nem dolgozott mindezek intellektuális megértésén, akkor minden világos a fejemmel, az attitűdök irracionalitása nyilvánvaló, és ezek kialakulásának és megszilárdulásának mechanizmusai, valamint ezeknek a látszólag nem hasznos attitűdök védő funkciói. A pszichoterápia a lassításon dolgozott (bár számomra úgy tűnt, hogy már lelassultam a mozdulatlanságig), hogy felfedjem magam ebben az egészben, növeljem a belső teret, hogy végre észrevehessem, hogy mindezek a korlátozó attitűdök nem abszolút helyes tudás, és ugyanaz az én, akinek valamiféle véleménye van. Idővel kiderült, hogy szükség esetén és igény esetén megvalósítható, értékelhető, joga van hozzá, hangot ad és véd.
Íme egy ellenőrző lista, amely segít a navigációban:
- Jogom van értékelni saját viselkedésemet, gondolataimat és érzelmeimet, és felelősséggel tartozom azok következményeiért
- Jogom van nem bocsánatot kérni vagy magyarázni a viselkedésemet
- Jogom van önállóan eldönteni, hogy én vagyok -e egyáltalán felelős, vagy bizonyos mértékig mások problémáinak megoldásáért
- Jogom van meggondolni magam
- Jogom van hibázni és felelősséget vállalni a hibáimért
- Jogom van azt mondani, hogy "nem tudom"
- Jogom van független lenni mások jóindulatától és a hozzám való jó hozzáállásuktól
- Jogom van logikátlan döntéseket hozni
- Jogom van azt mondani, hogy "nem értelek"
- Jogom van azt mondani, hogy "ez nem érdekel"
Más szóval, jogom van kényelmetlenül érezni magam a másik számára, és a másiknak joga van kényelmetlenül érezni magam számomra.
A terápia folyamata hosszú, nehéz, és az esetek többségében nagyon nehezen érezhető eredménnyel jár - a belső világban bekövetkező változások nem azonnal, és nem feltétlenül tükröződnek az esetleges változásokban. De az élet minősége és az ember érzése annyira megváltozhat, hogy megéri minden eltöltött percét.
Ajánlott:
Egy Módja Annak, Hogy önmaga Legyünk, és Abbahagyjuk A Másik IDEÁLIS KÉRÉST
A modern társadalomban sok vita folyik az alacsony és magas önértékelésről. Az egészségtelen nárcizmusról, a fölényről és a jelentéktelenségről. Annyian vannak, mint azok, akik gyerekkorukban abba a keretek közé szorultak, hogy meg kell felelniük bizonyos ideális és mások követelményeinek.
A Nem érték, Mint önpusztítás, A Jog, Hogy Az Egészséghez Vezető útként értékeljék
Az elmúlt években a pszichológia az értéktelenség divatját hozta el nekünk. Nem „rosszat tettél”, hanem „így tettem a cselekedetedet”; nem az, hogy „Megszegted a megállapodást”, hanem az, hogy „olyan mérges voltam”; nem „A kávéod undorító - egérkaka van benne”, hanem az, hogy „annyira befolyásolható és érzékeny vagyok, hogy feldúlt voltam, amikor egér trágyát láttam csodálatos kávéjában”.
A GYÁRTÁSNAK LEGYEN LEGYEN
Számunkra, mint tanároknak a legalapvetőbb probléma akkor jelenik meg, amikor egy különleges gyermeket arra próbálunk kényszeríteni, hogy "járjon a formációban" - még egy egyszerű feladat elvégzésére is, de minden bizonnyal mindenki máshoz hasonlóan.
Legyen Vagy Ne Legyen: Boldog
Vannak emberek, akik nem igazán akarnak boldogok lenni. Nem, ők természetesen soha nem fogják ezt hangosan mondani, sőt nem is gondolják magukban. Ó, valójában - igen. Például ad egy barátjának repülőjegyet és kéthetes nyaralást egy klasszikus szállodában ezeken a mesés Kanári-szigeteken.
Mit Kell Tenni, Hogy Meghallgassák és Figyelembe Vegyék? És Hogy Kölcsönös Megértés Legyen?
Gyakran előfordul egy kapcsolatban, hogy az egyik személy elégedetlenségét fejezi ki másiknak állításokkal, vádakkal, szemrehányásokkal, kritikákkal és szégyenekkel. És az ilyen intézkedések néha meghozzák a kívánt eredményt bizonyos helyzetekben.
